Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Kovács L. István: Sebeők János
szellemben való lét és a szerelem - szellem és szerelem - együttléte. Ma valaki vagy férfi, vagy gondolkodik. A nők számára a szellem dezerotizálódott. Ma egy költő nem kelt erotikus borzongást a hölgyekben, mint a századfordulón. A szellemi kisugárzás a hódítónak mondott princípiumok rangsorában manapság meglehetősen hátul kullog. Igaz ugyan, hogy a nők többsége szereti az úgynevezett okos férfiakat, ez a fajta eszesség azonban sokkal inkább a gyakorlati életben való rátermettséggel azonos, mintsem a bölcseleti éleslátással.-Az előzőekből vélhetően az következik, hogy a családalapítás vágya sem hajtja. Hogyan vélekedik a családról, mint a társadalom legkisebb egységéről? — A genetikai hagyományozás illúzió, hisz a genetikai anyag egy meghatározott függvényt leképezve oldódik az időben: a gyerekem csak felerészt lennék én, felerészt már egy másik ember, valójában azonban egy új, független személyiség lenne — és ez így természetes. Ha tehát valakiben ennyire erős a késztetés, hogy a „szó elszáll, az írás megmarad” útján maradjon fenn, mint bennem, akkor önbecsapás lenne gyereket vállalnia. Nem beszélve arról, hogy a gyermek, mint „találmány”, mérhetetlenül ellenszenves számomra. A gyermeket kétszáz évvel ezelőtt találta ki Voltaire. Azt megelőzően még a képzőművészeti ábrázolások sem különböztették meg a gyermek és a felnőtt eltérő anatómiai arányait. A nagy nevelési elképzelések óta a gyermekek és a felnőttek világa fokozatosan szekularizálódott, sőt, ma már ott tartunk, hogy a felnőtt világ Disneyland módjára hovatovább egy infantilizált, alacsony IQ-jú „gyermekparadicsommá” alakul. Én viszont a gyermekben is az embert szeretném látni, s úgy gondolom, valójában nincsen korhatár. A mostani, tankötelezettséggel megvert társadalom azonban elrabolja a gyermekeinket és a saját képére formálja. Ha tehát nekem nem áll módomban - úgy, mint Polgár papának - olyanná tenni a gyermekemet, amilyenné szeretném, és a saját értékrendemet adni át neki, akkor az egész egy reménytelen vállalkozás. TÚLÉRZÉKENYSÉG ÉS IDEGBAJOK — S hogyan jellemezné azt a családot, amelybe született, és amelyben felnőtt ? — Monofokális család a miénk, amelynek édesanyám a központi csillaga. Volt még egy nagyon fontos bolygó: nagymamám - ö már sajnos nem él. Édesapám pedig csak mint genetikai örökség van jelen bennem. A Tátra hegycsúcsai között lelte halálát. Mindig ilyen nemes halálra vágyott. Viszont átörökítette belém a természettudományok iránti fogékonyságot és a természet szenvedélyes szeretetét. Személyesen mindössze háromszor találkoztam vele. — Nyilatkozataiban annál gyakrabban tesz említést édesanyjáról. Mit jelent az Ön számára a hozzá fűződő kapcsolata ?- Sebők Éva nem fikcióként, hanem teljes spektrumú érzelmi és értelmi valóságként van jelen a mindennapjaimban. Író-műfordító, s számomra afféle szellemi szűzanya. Nemcsak az irodalmi szakma fortélyait sajátítottam el a segítségével, hanem tőle tanultam meg azt a megingathatatlan belső tartást is, ami átsegít az élet nehéz pillanatain. Bevezetett engem a tevékeny szeretet országába, s az itt szerzett tapasztalatok alkotják az én igazi immunrendszeremet. — A gyermekkorról valójában még csak érintőlegesen beszélgettünk. Milyen gyerek volt Sebeők Jánosi 635
