Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Kovács L. István: Sebeők János

választékosán fogalmaz. Mondatai azonnal nyomdaképesek, ami nem is csoda, ha tud­juk, hogy első regényét úgy készítette, hogy magnóra mondta a szövegét. S az újságírás világa sem áll tőle távol, hiszen a Hisztériumjáték java részét például képzeletbeli újságcikkek teszik ki.- Beszélgetésünket kezdjük talán a külsővel, amely mint tudjuk, mindig a belső tulajdonságok egyfajta leképeződése. Akik személyesen ismerik Ont, azok tudják, hogy a 15-20 éves darabok sem ritkák „ruhakollekciójában”. Ezt sokan úgy in­terpretálnák, hogy „nem sokat ad magára”. Mit jelent Sebeők János számára az öltözködés'?- A ruházkodás mikéntje számomra tagadólagos értelemben számít alapvetőnek: nem az a fontos, hogy milyen ruhát viselek, hanem az, hogy mit nem veszek fel. Ez a fajta „negatív öltözködés” meghatározó filozófiai értékrendként van jelen az életemben. Sem­mi szín alatt nem vagyok hajlandó magamra ölteni például edzőcipőt, farmernadrágot és kívülhordós inget, illetve tarisznyát vagy hátizsákot hordani magammal. De ugyan­így viszonyulok azokhoz a ruházati cikkekhez is, amelyek bármely cég emblémájával vannak díszítve, többek között a pólókhoz. Azokat a ruhadarabokat, amelyeket a köz­nyelv menő „szerkódként, „cucc”-ként vagy éppen „szerelés”-ként aposztrofál, én messze elkerülöm. Nem hódolok be a laza, lezser elegancia előtt. Ruházatomban nem vagyok hajlandó továbbá az áttételesen erőszakra utaló jegyeket sem megjeleníteni: nem hordok például bőrdzsekit. Ugyanígy elzárkózom a fiatal üzletemberekre jellemző szolid és markáns, de egyben agresszív Denim-jellegű eleganciától is. A sportos image is tabu számomra.-Ruházatának egyes darabjaiból ítélve, már régebb óta tarthatja magát ehhez az elvhez...- Egészen pontosan azóta, amióta a gimnáziumtól, illetve az iskolarendszertől vissza­kaptam személyes szabadságomat és nem vagyok többé rákényszerítve arra, hogy alkalmazkodjam a kortársak ízlésvilágához. Ez a privát COCOM-lista lázadást jelent a beatnemzedék által nemzetközi normává tett lazaság és lezserség ellen. Ha egy menő szerkó vagy a sarki koldus „kutyacsibészeltető” öltönye között kell választanom, akkor az utóbbi mellett döntenék. EGY KORAVÉN AGGLEGÉNY — S miért ez a fajta anti-lázadás az öltözködés terén?- Az élethez való hozzáállást tekintve kemény, konzervatív beállítottságú ember va­gyok. Öltözködésem is „erről szól”. Rendkívül nehéz persze a helyzetem, mert az a paradox értékrend, ami jellemző a magánéletemre (azért paradox, mert a magán­életben konzervatívnak vallom ugyan magam, alkotói tevékenységemben viszont poszt­modernnek), nem rendelkezik kidolgozott sémákkal. Ennek az öltözködési stílusnak ma nincs divatja, ugyanakkor azt sem lehet mondani, hogy divatjamúlt lenne. Egyfelől kortalan, másfelől mégsem törhet ki a korból, hisz bizonyos formákhoz alkalmazkod­nom kell. Mindazonáltal nem lehetek szürke, mert miképp is lehetne jellegtelen az az ember, aki párducketrecbe záratja magát, s akitől sokak szerint a polgárpukkasztás sem áll távol. Ha komolyan venném az önmegvalósítás divatkreátori, modelleken ke­resztüli formáját, akkor volna min töprengenem. Egyébiránt elképzelhető, hogy az életemben később adódik olyan szakasz, amikor ez elkerülhetetlenné válik. Ne feledje: a csuha, a talár és a reverenda is ruha. S nekem fel kell nőnöm a saját reverendámig. 633

Next

/
Oldalképek
Tartalom