Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Beke György: Megrokkant élet - burgenlandi magyarok között

a patakig... Ó, sokat tud ez a régi templom! Hajójába vitték be az egyszerű deszkakoporsót, siratták fekete asszonyok, jött be a pap, s mondotta: Látjátok feleim, mik vagyunk, bizony por és hamu vagyunk”.

A kalendáriumszerkesztő felfedezi Kőszeghy Emerencia kisasszony naplóját a lidérces Hanságban tett utazásáról, közreadja az egykori világot felidéző részt a besenyő-magyar gyepűőrökről. „Át a nádrengetegen, ha kinyílik, már látjuk az erdős dombot, egyenest Süttörnek megyünk, ott állt régen a vadászház, annak a helyébe építettek mindent... Besenyő-magyarok laknak erre, jó verekedő legények, harcra mindig készek. Hiába volt István királyunknak bajor felesége, a sógorok csak betörtek, a nagy rokonsággal még többet kellett harcolni. így rakta meg István és László királyunk velük a Répce menti gyepűt.”

Szigeti füzetek sorozatcímmel vékonyka könyveket is ki akart adni Kovách Aladár őriszigeti műhelye. Ezek a nemzet egészére figyeltek volna. A sorozat első darabját Baranyai Jűlia vörösmarti - Dráva-szögi — középiskolai tanárnő írta, lírai alaptónusú történelmi tanulmány Laskóról: Gyertyafény, 1961. Ez a település mostanság elsők között vált a jugoszláviai háború áldozatává. Kísérteties képet festett a török kiűzése utáni állapotokról a laskói pap 1647-es levele: „...Körülbelül két évtizeden keresztül kietlen pusztaság volt a hajdan virágzó tájék: vérszomjas martalóc száguldozott a néptelen falvakban s városokon át, vad ebek üvöltöttek a romok között, kígyók sziszegtek a lakatlan udvarok gyombokrai alatt”.

Ismétlődik?

Németújvár hajdani híres nyomdájának közelében és történelmi árnyékában vagy másfél évtizedig magyar könyvkiadó működött a legkisebb őrségi faluban. Örök halálfélelemben. A nemzethalál félelmében. A Szigeti Kiska- lendárium minden számában mottóként ismétlődött:

„Ha minket is elfú a sors zivatarja,

Nem lesz az Istennek soha több magyarja.”

Szigetet végül is elfútta...

6.

Miként megy végbe az átmenet egyik nyelvből a másikba, és miért, hiszen az osztrák államhatalom ezt nem követeli meg? Még küzd is ellene, a maga módján. Például: ha valaki nem tud németül, a hatóságoknál, a bíróságokon hivatalos tolmácsot adnak melléje, ingyenesen. És mégis... Aztán: mit visznek magukkal, mit hagynak el végképp? Milyen folyamat a váltás: fájdalmas, észrevétlen, kikerülhetetlen?

Pathy Lajos gyermekkorát idézi, kigyulladó arccal. December 13-a a nagy nap volt, Luca napja. Reggel nem iskolába mentek, hanem a házakat járták. Vittek magukkal egy marék szalmát, be a konyhákba, letérdeltek a szalmára, mondták a verset: „Tiktok, fejszétekben, kapátokban szorosan álljon az ék, lányok csöcse akkora legyen, mint a kemenceboglya, pénzetek annyi, mint égen a csillag”.

617