Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Beke György: Megrokkant élet - burgenlandi magyarok között

- Kovách Aladár kérését nem hallgatták meg. Lehet, hogy akkor borult reánk a nagy magyar árnyék itt, Őriszigeten - mereng el Pathy Lajos a számára érthetetlen, szeme előtt végbement nyelvváltáson.

Kovách Aladár elmúlása a magyar nyelv halálának jelképe lett az öreg boltos számára.

Romantika volt-e a múltba menekülő írótól, aki drámájában, a Téli zsoltárban zaklatott korban, 1940 táján idézte meg a magyar szellem megtartó nagyságát, Apáczai Csere Jánost, hogy Oriszigeten ütött tanyát? Sírköve szerint, amely a maga választotta sírhelyen áll a szigeti temetőben, 1908-ban született, az erdélyi Dés városában. A Püski Kiadó lektora volt Pesten, rövid ideig a Nemzeti Színház igazgatója. A Mindszenty-per árnyékában menekült el Magyarországról. Szerkesztője lett a Szabad Európa Rádiónak, munkatársa a Francia Rádiónak, egyik alapítója a Nemzetőrnek. Nyugaton újra kiadta a Téli zsoltárt, egy kötetet jelentetett meg a Mindszenty-perről, egy másikat Trianonról. Vonzották a vigasztalan magyar drámák, miként saját élete is az volt.

Száműzetésében is magyar levegőt akart szívni. Őrisziget néhány kilométernyire a mai magyar határtól, mégis „Nyugat” volt, mikor otthon keleti időszámítás járta. A Szent István korabeli öreg templom, a lakosság székelyes hagyományai, népszokásai és főleg az akkor még tisztán élő magyar nyelv az otthonosság érzetét ébresztette fel benne. Füzetsorozatot indított Szigeti Kiskalendárium címmel, a háromszázfős kis települést beemelve a magyar művelődésbe. Míg Saarbrückenben a Városi Színház német fordításban játszotta Hamueső című darabját, a szerző szegényes házban szegényen élt és minden megtakarított pénzét arra költötte, hogy kiadja az anyaországban megtagadott klasszikus magyar műveket. Család, feleség, gyermek helyett ez volt az ő nagy családja. Tenyérnyi „nosztalgia-Magyarország”? A nosztalgia énközpontú, inkább önzés, mint közösségi ihlet. Kovács Aladár - így jellemzi Deák Ernő - úgy lobogott a magyarságért, hogy önmagát égette el, de messze voltak tőle azok, akiknek melegíthetett volna.

Galambos atya temette el, 1979 augusztusában.

Kalendáriumából láttam néhányat. Egyszerre közölt ezekben „falusi módra” közhasznú tanácsokat és érvényes, rangos irodalmat, újra feltárt hely- történetet, százesztendős jövendőmondót, még ételrecepteket is. Utóbbiakat Szathmáry Lajos készítette Chicagóban, költőnk ugyanis egyben a szakácsművészet „aranykoszorús mestere”.

Meglepő az az alaposság^ amellyel Kovách Aladár nyugati magányában összegyűjti és felmutatja az Őrség, az egész mai Burgenland magyar történelmi, irodalmi emlékeit. Őrisziget katolikus temploma egy darabka Árpádkor, amelynek csupasz falai között láttam úgy megilletődni László Gyulát, mintha csodaszép reneszánsz katedrálisba lépett volna be. Az 1974-es Szigeti Kiskalendárium himnuszt zeng Sziget öreg templomához: „Vannak az Őrségben szebb, régi templomok a szigetinél, Villámos (Willemsdorf), Csáva (Stobb), Máriafalva (Mariasdorf), de mindezek 2-300 évvel fiatalabbak nála, csúcsíves unokái nékie. Kőből épült meg vagy talán éppen ezer éve. István király idején, a mai dombon, igazi szigeten a mocsaras völgyi fóldhajlat fölött, ahol a Szik-patak s a Pinka volt az úr mindig áradáskor. Itt építették meg Isten kőből épült várát, tíz falu járt ide, körülötte nyírfás temető, le egészen

616