Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Beke György: Megrokkant élet - burgenlandi magyarok között
akik a Magyar Tanácsköztársaság 1919-es országmentő hadjáratait méltó elismeréssel emlegették. Vajon a cél mindkét esetben nem a honvédelem volt-e idegen diktátumokkal szemben? Stromfeld Aurél ezredes elsődlegesen a haza védelme nevében vállalta a magyar vörös hadsereg vezérkari főnökségét, és akkor mondott le erről a tisztségéről, mikor Budapest beleegyezett a visszafoglalt felvidéki területek kiürítésébe. Történészek egy másik csoportja, hasonló elfogultságból a magyar vörös katonák nemzeti áldozatát nem hajlandó kellőképpen megbecsülni. ízekre szedjük történelmünket, feleselő ideológiák nevében, míg a nemzet fennmaradásának mindenkori hőseire árnyék hull... A Lajta bánságot végül is Horthy kormányzó csapatai törték le, nagyhatalmi parancsra. Kétségtelen azonban, hogy a kudarcba fulladt felkelésnek jelentős része volt abban, hogy a győztes országok végül is népszavazást rendeltek el Sopronban és környékén. A döntést, amely Sopron és nyolc község magyar sorsa mellett szólt, a Népszövetség tanácsa 1922-ben szentesítette. Sopronról illik mindig elmondani, hogy a hűség városa, „civitas fidelissima”, de hányán ismerik ma már a soproni hűség történetét? Egyébként az első világháború végén nem ez volt az egyetlen regionális tiltakozás a Kárpát-medencében a nagyhatalmi rendezésekkel szemben. Még a Lajta bánságot időben megelőzve, Temesvárott is megindult az önállósulási folyamat, létrejött egyféle Bánsági Köztársaság, egy sváb politikus, Hans Otto Roth vezetésével. Lévén akkor ez a kiszolgáltatott kisebbségi csoportok körében a koráramlat. Burgenland maroknyi magyarsága ma tiltás és gátlás nélkül emlegeti a Lajta bánságot, mint önnön történelmének egyik epizódját, emlegetik Sopront, és ugyanígy Szentpéterfát, Pornóapátit és Csatárt, amelyek az Őrséggel egyazon Vas megyében fekszenek, és a békeszerződésben meghúzott első határvonal Ausztriához csatolta őket. Itthon maradásuk egy sajátságos „népszavazás” eredménye volt, amit Szentpéterfa esetében Galambos atya írt le az Őrség egyik utóbbi számában, a szentpéterfai születésű dr. Harangozó Ferenc prelátus (1908-1991) sorsába ágyazottam Annyi megjegyzés kívánkoznék ide, hogy az Őrség az osztrák állam anyagi támogatásával jelenik meg. Ausztriát egyáltalán nem zavarja, ha magyar nemzetiségű állampolgárai saját történelmüket nemzeti eszményeik jegyében tárgyalják, idézik. Istenem, ugyanakkor Romániában... „A kis Feri 1920-ban került a kőszegi bencés gimnáziumba - írja Galambos Iréneusz. - Az első osztályt éppen elvégezte, amikor Szentpéterfát még néhány községgel egy évig Ausztriához csatolták. Másodikos lett volna. Tanárai azt tanácsolták: legyen egy évig magántanuló. így otthon volt 1921. október elején, amikor Burgenlandot megszállták Prónay vezetésével a Lajta bánsági csapatok, akiket a nép kalaposoknak nevezett. (Ezzel és szedett-ve- dett ruhájukkal akarták ország-világ előtt kifejezni, hogy ők nem reguláris csapatok, hanem népfelkelők.) A szentpéterfaiak, bár túlnyomórészt — mint látni fogjuk - magyar érzésűek voltak, a kalaposokkal nem nagyon szimpatizáltak. Pár teherautóval érkeztek, mégis lovaskocsikat rekviráltak, a módosabb gazdákra adót vetettek ki, amit aztán elvertek a kocsmában. így pl. egy Dobos nevű főhadnagy, aki társaival a Holzer-féle kocsmában tivornyá- zott. Éppen miattuk szervezték meg háborút járt férfiakból előbb az éjszakai, 610
