Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Beke György: Megrokkant élet - burgenlandi magyarok között
első és a második világháború hősi halottainak emlékműve. „Emelték az amerikai és itthon lévő testvéreik” - így a felirat. Középen: „Az elesett és eltűnt hősök emlékére!” Ezeknek a hősi halottaknak a fényképeit láthatom Galambos atya templomának bejáratánál. Kísérteties látvány: szép szál nyugati székely férfiak, fiatalok, tiszta tekintetűek, de arcuk halált sejtőn komor. Mindegyik a Wehrmacht egyenruhájában. Megszámoltam a hősi halottakat. Az első világháború 28 áldozatot követelt Alsóőrtől. A második 85 fiatal magyar életet. Az első nagy háború kitörésekor 1393 magyar élt Alsóőrön, a második világháború kezdetén még ezer sem. A veszteségük mégis háromszoros volt német uniformisban. Nem nagyon kímélhették őket a Wehrmacht hadvezérei. Ezek az alsóőri meg az őrségi magyar halottak szerepelnek-e valahol a magyar háborús veszteségek listáján? Vagy holtukban is kirekesztette őket a nemzetből a sanyarú őrségi történelem? 3. Ennek a helyi történelemnek egyik mozzanata fél évszázadon át éppen úgy kitöröltetett az emlékezetből, mint a háborús áldozatok. Sőt, az előző negyedszázadban, 1920 és 1944 között se nagyon emlegették. Akkor azért nem, mert zavarta volna a viszonyt Magyarország és Ausztria között. Márpedig a minden oldalról ellenséggel körülvett, a Kisantant gyűrűjébe szorított Magyarországnak létszüksége volt az egyetlen szabad kapura Nyugat felé. Az eltitkolt emlék a Lajta bánság története. Vissza kell lépnünk az idő országútján jó néhányat, hogy megérthessük a történteket. Az első világháború végén előbb Eduard Benes dr., az új állam, Csehszlovákia külügyminisztere szerette volna megszerezni, országa és a délszláv királyság számára, egyféle „szláv korridorként”, Nyugat-Magyarország jelentős részét, Moson, Sopron, Vas és Zala vármegyéket. Összesen 16 714 négyzetkilométert, 2 905 000 lakóval. Ezt a tervet terjesztette elő Benes 1919. február 5-én a békekonferencia legfőbb szerve, a Tizek Tanácsa elé. Az amerikai, angol és olasz kormányoknak köszönhető, hogy a Benes-féle „szláv korridor” tervét elvetették. Négy hónappal később, június 16-án dr. Karl Renner osztrák kancellár nyújtotta be országa igényét egy keskenyebb sávra, a nagy többségben németeklakta nyugat-magyarországi területekre. Renner népszavazást kért, ami összhangban állott Wilson amerikai elnök elképzelésével. Csakhogy ezt az elvet sem Erdély, sem a Felvidék, sem a Délvidék esetében a nagyhatalmak nem alkalmazták. A háborúban levert, a román megszállás alól alighogy megszabadult Magyarországon ez a megkülönböztetés felkelést robbantott ki azzal a céllal, hogy megakadályozza a nyugati sáv átadását. A Lajta bánság központja Felsőőr volt. Vezetői Horthy Miklós nemzeti hadseregének tisztjei. Ez a körülmény az utóbbi fél évszázadban olyan ellenszenvet támasztott a történészek egy részében, hogy csak elítélően tudtak szólni az 1921 augusztusa és novembere között zajló nyugat-magyarországi fölkelésről, ennek szereplőiről, sőt a céljaikról is. Ugyanazok a történészek, 609
