Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Jász Attila: Japán napló (vers)

JÁSZ ATTILA Japán napló Az emberi élet rövid, de én szeretnék örökké élni. (MISIMA Jukió szeppuku előtti utolsó írott mondata) (1) Minden utazás meddő folyamat, amelyben megszűnik a keresés feszültsége. Nem az utazás maga fontos, hanem a részletekbe menő felkészülés, amiben fel­villannak a halál előképei. (2) Két mozdulatlan alak. Fényképen: lakkal és arany­nyal futtatott színfal előtt. A rájuk bízott üzenetet dekódolják. Próbálgatják, elbírjuk-e súlyát. (3) Félje figyelmeztette: ne gondoljon a jövőre, ezért sohasem vezetett naplót. Ez megfosztotta az élvezettől, hogy újraolvassa az elmúlt hónapok boldog részleteit, egyenként égesse el a besárgult lapokat. (4) Jól kiborotvált arc: visszanyeri fiatalkori fényét. Megvilágítja a kifakult tükröt. Van abban valami elő­kelőség, ha az egész-ségtől sugárzó arcra a halál il­leszti fel a maszkot. (5) Levélpapírt tesz a living-room asztalára. Előre tudta, mit ír majd, de a feketedő tinta kifejezhetet- len (növekvő?) homályosságot áraszt. (6) Fagyos szél süvít be a nyitott ablakon. A szemköz­ti kert fái mögött hidegen ragyognak a csillagok. Ket­tészelt telihold gyöngyözik a férfi homlokán. (7) Egy fiatal utazó szenvedélye. Hamarosan továbbindul és soha nem tér vissza abba a városba, ahol idegen aranyfolyamként csordulnak a belek, a művészien lakko­zott gyékényekre. (8) Minden reggel haljatok meg gondolatban...! 602

Next

/
Oldalképek
Tartalom