Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Varga Imre: Indiai eseménynapló
va, nevetve iszkolnak a falak, bokrok védelmébe, mint a csínytevő, lurkók. Tréfadolognak vélnénk, ha nem tudnánk, hogy egy diáklányt a rendőrök lelőttek. A zavargások folynak véget nem érően. Állítólag azért, mert a felvételi rendszer szerint a felsőbb kasztok vannak előnyben (és Benáresz pedig a felső kasztok, bocsánat, várnák és a hindu szellemiség központja), a tehetségesebb szegények már a számszerűség miatt is hátránnyal indulnak, nincs joguk tehetősebb társaikhoz hasonló ösztöndíjra, legalábbis kisebb mértékben részesülhetnek belőle, s ha elvégzik az egyetemet, a munkába állásban is hátrányos a helyzetük. Könyvtár híján az igazgatónő lakásában vendégeskedünk. Megismerkedünk férjével, Singhal doktor úrral, aki az ajurvédikus szövegeket fordítja le angolra s látja el őket értelmező magyarázattal. Kirakja az asztalra egymás után műveit. Somolyogva jegyzi meg, hogy a szanszkrit szakkifejezéseket nem lehet lefordítani, legföljebb közelíteni feléjük, körüljárni őket. Ismerkedünk, s ha már itt tartunk, tolmácsnőnk bemutat mindegyikünket egy-két mondatban. A doktor úr világot járt ember, gyógyít, magánrendelője van, fordít. Lakásuk tiszta, a sarokban televízió, a falakon festmények, mandalák, színes nyomatok. Estére mi vedlünk át vendéglátókká, fogadjuk a szankszrit egyetem principálisát. 0 is az ajurvádát kutatja, orvos, benne van reménysége, előrejutása, írt egy gyógyítástörténetet hindiül, szeretné ha lefordítanánk angolra, magyarra, hadd ismerje meg nevét napnyugat is. Kissé élveteg, puha hindu, de öntudatos bráhmin. Férfiaknál ritka kíváncsisággal érdeklődik minden apróság felől, magánéleti dolgokról, politikáról. Nyomát se lelni benne az átszelle- mültségnek, ami újdonsült hindu ismerőseinek javáról viszont elmondható. Negyvennyolc éves. Robogója fölállítva a szállóbejárat bokrai mellett, le-lete- kintget, nehogy elkössék közben. Teázunk, almát, narancsot eszegetünk, és azzal viaskodunk, hogy rangos látogatónkkal megértessük, miért válnak el annyian mifelénk (nyugaton), s miért jó az, ha a nő nem csupán árnyéka fér- jének-urának. A robogós bráhmint fölöttébb foglalkoztatják a nők, ahogy Juditra néz, s rekedt hangon kérdez tőle ezt-azt, egyértelművé válik, hogy elcsábult. November 18. Fél öt tájban ébredek, köröttünk még sötét, mondavilág van. AGangá égi mása még odafónt ragyog a magasban, mintha Bhagíratha vezeklése le sem vezette volna a földre. Pedig ez így történt. A rege szerint. Mielőtt a megtisztító, gyógyító, vétkektől megszabadító folyó szétáradt a földön, az ég magasában ragyogott, s onnan hullt a vezeklő király kérésére alá, s az égből aláömlő folyót Siva isten feje csillapította meg, nehogy súlyával elpusztítsa a földet. Istennőként makarán, a mesebeli krokodilforma víziszörnyön ábrázolják. Elindulunk tehát a Gangá, eget, földet, alvilágot megtapasztalt hullámai felé. „Gangá? Gangá?” rivallunk rá a kora hajnali félhomályban elénk bukkanó alakokra. Kinyújtott karral jelzik az irányt. Srí Rám, Srí Rám mantrát mormolva, énekelve fiatal fiúk csoportja fut velünk szembe. „Gangá? Gangá?” kiáltunk oda, mutatják, épp csak lehalkítva, megcsendesítve a kántálást. Megállunk a hajnali parton. íme a szentség harákolás, prüszkölés, kántá46
