Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Varga Imre: Indiai eseménynapló
Egy kétkerekű lovas talyigával hajtatunk a szent Gangához, vásári nyüzsgésen, forgatagon át, boltocskák, tömegszállások és szentélyek között, vándorszerzetesek, aszkéták, jógik poroszkálnak az út szélén, a folyóhoz vagy visz- szafelé. Hömpölyög, áramlik a tömeg, sodor bennünket a létforgatag. A talyi- gáról leszállva, mindjárt árusok lepnek körül, képeslapokat, szent olvasót kínálva, van aki utaskísérőnek ajánlkozik. Lefényképezzük a kocsihajtót, a nagykerekű tongát, végzünk a képeslapárusok kínálgatásával, bár a java tovább kísér, zümmögve, morogva, kitartóan. A Gangá! Ez a Gangesz. Megállók a lépcsősor, a rakodópart tetején, meg- hatódottságot érzek, örömet. Valami sírhatnékféle is megmozdul legbelül. Árusok kísérnek, s szakadnak le rólunk, ha máshol jobb üzletet szimatolnak, s csatlakoznak is rögvest hozzánk újabbak. Nézzük a tisztálkodókat, egy kris- nahitű mormolja a varázsigét, s tapogatja közben máláját (olvasóját). Felülről oldalasán valaki bámul. Nézem, egy zarándok, szádhu, néz figyelmesen, de szeretettel. Lefényképezem, Józsefek is odaállnak mellé, készítek még egy képet, aztán adunk a szent embernek népi aprópénzt. A kéretlen kísérők egyike még most is velünk marad, ki tudja hányadik szerepében. Először szanszkrit tanár lett volna, aztán az aranytemplom közelében lakó polgár, akinek háza teraszáról megcsodálhatjuk Benáresz leghíresebb templomának tornyát. Amálaárus is minden rábeszélőképességét latba veti, hogy figyeljünk rá, száz rúpiáért több marék olvasót kínál, szántál, Siva könnye; majd felezi a meny- nyiséget, megkapjuk, mondja, hetven rúpiáért. A csoport fáradtabb tagjai hazamennek, mi még Judittal sétálunk s bele az alkonyatba, megyünk az emberek, bivalyok, kutyák, macskák, gyümölcsárusok, ételesfülkék közt, s végül ráfanyalodunk a kerékpáros riksára, aki nagy kitérőkkel elvisz bennünket szállodánkig. Vacsora után a teraszon beszélgetés, tervezgetés. November 17. Siva városában is a jógagyakorlás önt lelket a napba. Ehhez készülődve a terasz kövére vetett takarót rendezgetem, és a házsarok mögül előkukucskál egy majom, megbámuljuk egymást, aztán visszaszökken, elviharzik. Gyönyörű napsütés, strandidő. Jó a tágas teraszon ejtőzni, visszaidézni a tegnapi napot, miközben az utcán csengetés, dudálás, kalapácsolás, tehénbőgés, motorkerékpárok berregése. Közös étkezés a magasban ég és föld között. József és barátnője hagymás rántottát rendelnek. Mi narancson, banánon vígan vagyunk. Délben az egyetemre vagyunk hivatalosak Sharma főorvos úrhoz, aki gyermekorvos, s kutatója a jóga testi-lelki hatásainak. Mivel a rendelése még nem ért véget, leülünk illemtudóan a fal mellé állított hosszú fapadra és nézelődünk. Egyszerű, mondhatni szegényes és kopott rendelő, egy spanyolfal, ágy, mosdóállvány lavórral. A válaszfalon túl is rendelnek, mi oldalról nézzük mindkét helyszínt. Az egyetem könyvtárába készülődünk, de nem sikerül, a diákzavargások miatt zárva, s az egyetemi városban bambuszbotos, mordályos rendőrök ődönge- nek, csoportosan; olykor egy-egy fürtösre tömörült diákcsapat szétpereg, szanaszét spiccelve nekiiramodik, menekülnek a fegyverek, botok elől. Vigyorog45
