Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5-6. szám - Határ Győző: Életút 3.

nem kerülhette el a figyelmünket, hogy a fékénél 20-25 évvel fiatalabb Olga asszony és Onkel Franz fiatal társigazgatója közt a szokottnál bizalmasabb a viszony, s ha egy házaspár kutatni kezdi, ki tehet róla, hogy nincs - hát valamilyen módon mindig megbosszulja magát a gyermektelen ség; de lehet, hogy túlkombinálom, gyanúsításom alaptalan s különben is - magánügy, mi közöm hozzá, holnap már Londonban töröm a fejem hajlékon-betévő falaton.

1957. január második hetében járhattunk. Egy szép napon a kahlbergi villában reggelinél ülünk, vendéglátóimmal tréfálkozunk-tereferélünk — amikor csöngetnek.

Engem keresnek. Ugyan ki? A női hang behallatszik az előszobából, magyarul mondja, „Győző bácsit keresem”. Beeresztik: nem nő, hanem gyerek. 8-9 év körüli kisfiú, földig érő „lengyelkében” (így hívtuk ezt a duplasoros, sujtásos-átgombolós irhabundát).- Én volnék. Mi szél hozott, kisfiam, ki vagy?- Csépai Gusztáv, Gusztinak hívnak, tegnap jöttünk át a határon.- Tegnap, át a határon? És lőttek?- Nem tudom, mert aludtam. Ezt küldi a bácsinak az anyukája.

Nyújtja. A borítékban dossziék, gépiratok.- Ezt mind te hoztad?- Én hát. Ahogy Margit néni ideadta: vigyázz rá! Vigyáztam is, egész úton szorongattam.- Bátor legény vagy, Guszti! Hát apád, édesanyád...?!- A máltaiaknál hagytam; ott várnak rám.- Nem félsz egyedül?- Van villamosjegyem.- Éhes vagy-e Guszti? Melyikre volna gusztusod: a túrósra vagy a lekvárosra?- Azt a túrósat szeretném.

Guszti megkapta a túrós süteményt, a háziak, meghallva a történteket, mint kis hőst ünnepelték. O falt, én meg felmértem gazdagságomat: levelem is volt. Szüleimnél az „elftársak” megejtették a második házkutatást; kerestek a kiadótól...* A dossziéban megleltem a BÁBEL TORNYA, a PEPITO ÉS PEPITA meg néhány elbeszélés gépiratát. Délután Piával már fejezetet válogattunk, egy-kettőre lefordította s a PETITOBOL egy részlet csakhamar meg is jelent egy osztrák irodalmi havi folyóirat, a WORT UND ZEIT hasábjain (ha a padlásig mindent felhánynánk, estére meg is lelnénk a példányt, tán még vacsora előtt).

Tudod, így visszatekintve s immár az „őslondoni” szemével, miután néhányszor innen ellátogattam az osztrák fővárosba, harmadszorra-negyedszer- re Bécset fakónak, lankadtnak éreztem Párizs, Brüsszel, Barcelona harso- gásához-nyüzsgéséhez képest; a Nyugat peremén és a szovjet birodalom * A NÉPSZABADSÁG 1957. január 1., keddi számában, a 9. oldalon nagy cikk jelent meg „Dosztojevszkij és Conan Doyle, Babits Mihály és Sigmund Freud” címmel az Európa Kiadó évi tervéről; ebben (a név szerint meg nem nevezett) „informátorunkhoz” az interjúvoló a következő kérdést intézi:- Mi lesz az elkövetkező évben a nagy „ígéret”, az ínyencek számára?- A teljes Rabelais-kiadás, melynek fordításán Határ Győző már javában dolgozik...

419