Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Határ Győző: Életút 3.
makra feketébe vághattam magam - amikor lerohant egy fiatal pap, amolyan harmadik generációs magyar. Erősen törte nyelvünket, de könyörögve-gazsulálva, fenyegetve-ríva - mindenáron meg akart akvirálni egy New York melletti előkelő lányinter- nátus számára. Piroskámat rajztanárnőnek, engem meg franciatanárnak: berendezett lakás, két autó, azonnal indulhatunk; ha eszünk van, nem mondhatunk nemet!... Volt annyi eszünk, hogy nemet mondjunk. Emlékszel, hogyan csúfolja a „görög” mihasznát Juvenalis? Grammaticus, rhetor, geometres, pictor, aliptes, Augur, schoenobates, medicus, magus, omnia novit Graeculus esuriens: in caelum iusseris ibit (iii. 76); — tudós, szónok, mérnök, festő, tornatanárjövendőmondó, kötéltáncos, orvos, varázslómester - az éhes kis görög mindenhez konyít: küldöd a mennyekbe s felhág... Valahogy nem akaródzott, hogy ilyen „éhes kis görögöcske” legyek a felhőkarcolók birodalmában, csupán mert „konyítok” valamihez, amennyi kevéssel az öreg Európában tán a teavizet se keresném meg. Túlságosan elfogultjavíthatatlan, megrögzött európai voltam s mindenképp ragaszkodtam hozzá, hogy Európa ott legyen, kézki- nyújtásnyira - mint az angol szigetországból, a Csatorna túloldalán. Aranyhegyek se csábítottak volna, hogy az Újvilágba áttelepedjek s így visszatekintve - hogy annyiszor megjártam toronycsorda-városait - úgy érzem, öngyilkosjelöltnek mentem volna Amerikába. Volt több ilyen káprázatos ajánlatunk, de mi akkor már a nagykövetség céduláját szorongatva, hogy felvettek a listára, makacsul kitartottunk Anglia mellett. KL És mi volt az a MORAL REARMAMENT? Az ún. buchmaniták, egy fundamentalista evangélikus prédikátor követői. A mozgalom a század elején kezdődött, egyetemi körökben toborozta híveit meg a gazdagok között, de már 1926-ban a hatóságok a Princeton Egyetemről eltanácsolták. Erőszakosak és agyrasüketek voltak, mint minden fundamentalista mozgalom, de mire ideértek Európába, hozzánk juhászodtak és ártalmatlan családtalálkozókká szelídültek; úgy hogy nemcsak Piroskám meleg téli bundáját köszönhettük nekik, hanem mást is: új hajlékot! Tíz nap se telt bele, búcsút mondtunk a Caritas tornatermi felfújt matracainak és a Rearmament kiközvetített egy bájos családhoz a bécsi Kahlbergen; s most meg villanegyedből villamosoztunk be, pompás emeleti szobát kaptunk dupla hálóval/fürdővel, a fürdő ablakából ráláttunk a császárvárosra s a panorámán sorra vettük a tornyokat, az ott a Kapucinusok temploma, az ott a Stephansdom, a Kunsthistorisches Museum kupolája... Ide kaptuk Édesanyám első levelét - arról, hogy kint jártak az „elftársak” és megvolt az első házkutatás. Tudod, legfőbb ideje volt, hogy legyen szekrényfélénk is, mert már nem győztük hova dugdosni a holmikat; kivált amikor a máltaiakhoz is ellátogattunk KL A Lovagrend? Annak is volt Bécsben segélyakciója? Mégpedig nagy s ha nem is a legnagyobb, az volt a legbőkezűbb és a legelőkelőbb, ami meglátszott az adományok minőségén. Hamarosan nekem is olyan városi bundát vágtak a fejemhez, hogy nem lelted volna párját Pest Bizományi Áruházaiban aranyért se. Hogy azt ne is mondjam, mennyi mindenkivel összefutottunk barangolásaink közben a városban; hiszen már meséltem Molnár Gyurit, a Magyar Téka gazdáját, aki a HELIÁNE kiadására 416
