Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Határ Győző: Életút 3.
- Dr. N ....th. A feleségemmel együtt örömmel látnánk önöket szenteste, vagyis ma, vacsorára. Beszél németül?- Aber Her Doktor! Warum warten sie? Sie sollten uns doch hinausgerufen.- Nenein, Herr Hatar. Ich wollte nicht Ihnen beim Frühstück stören. Azt már látom tolmácsra nem lesz szükségünk —- Hacsak a feleségemet nem tolmácsolom magam, mert az ő német tudása kissé berozsdásodott... Kölcsönös profúzus udvariassággal addig ajnároztuk egymást, amíg egy cukrászdában nem találtuk magunkat. Itt az öregúr kedves-körülményesen elmondott mindent, ami ránk tartozik. Mint kiderült, dr. Franz N-th az ország egyik legnagyobb rádiógyárának az elnökigazgató-tulajdonosa volt és mikrofonjaival elárasztotta a világot. Fiatal cégtársa van, hogy megossza az üzemvezetés gondjait, különben gyermektelen és a feleségével él itt macskaug- rásnyira, a Parlament mögött.- A Parlament mögött? Megadná a címet, doktor úr? Hány órára jöjjünk?- Sose fáradjanak! Csak várjanak a Caritas előtt és este fél hétkor kocsival magukért jövök. Fél hat tájban, hogy a városjárásból hazavetődtünk, már messziről felfedeztük a doktor kocsiját a Caritas előtt.- Máris? így ahogy vagyunk?- Máris. A feleségem parancsa. Szeretne Rotköpfchennel minél előbb megismerkedni... Ugye nem haragszik, ha Piroskáját Rotköpfchennek kereszteljük? Mindig tudtam, hogy a bécsi Parlament klasszicizáló ékszerdoboza mögött a születéses-és a pénzarisztokrácia lakik, palotahomlokzatok mögött s olyan lakásokban, amilyen luxustömböket azóta sem építettek, legfeljebb Párizs mellett találni, Passyban. Dr. N-th egy ilyen csuda-bérpalota s&rok-apparte- ment-jában lakott* s persze az első emeleten, mely egy gondolattal magasabb volt a többinél, hogy ne verje a stukkódíszes mennyezetet a karácsonyfa csúcsa; az asszonyok összeölelkeztek, mintha mindig is ismerték volna egymást, Olga asszony elragadta Piroskámat - megfürdette, majd hálószobájának garderobe-szekrényét faltól falig kitárta s lelt is neki egy sötétkék bársony szoknyát meg fehér jersey blúzt hozzá, azt mindjárt ráaggatta - mi meg ketten szivarozva-pöfékelve végigvonultunk a szobasoron (vagy inkább teremsoron), ahogy a sarokerkélyes nagyteremből kétfelé egymásba nyíltak; a házigazda megmutatta gyűjteményét, műkincseit, furcsaságait, dolgozószobája könyvtárát (jogi doktor volt), majd letelepedtünk az ebédlőben, ahol a szendvicses tálakkal rakott ovális ebédlőasztal köré már gyülekeztek-szál- lingóztak a vendégek: a szűk körű baráti kör a gyáros társával, a fiatalos Rolffal és feleségével, Olga asszonnyal 10-12-nél nem lehettünk többen. Dicsekedjem, Lorcsikám? Megtehetném, mert nem a magaméval — más palotalakásával, gazdagságával, úri vendégszeretével dicsekednék; mert az emlék nem kopott meg s a feltétes mahagóni ajtókeretek, az aranycirádás porcelánkorsók a beépített vitrinekben, az aranyveretes empire-bútorok és a táblaképek a falakon ma is előttem vannak. Az est fénypontja? A felköszöntők? A karácsonyfa alól az ajándékok szétosztása? A Stille Nacht, Heilige Nacht * Az utca neve is beugrott: a Doblhoffgasse volt, az első kerületben. 414
