Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5-6. szám - Határ Győző: Életút 3.
kopikus, hogy szinte elvész... Hát nem azok vagyunk-e, mikrobák a Föld epidermiszén? KL Megfogtalak, szökevény, innen tovább nem kalandozol. S amikor ti, úgy is, mint mikrobák és úgy is, mint menekülők, azt a rongyos pár kilométert Balftól Deutschkreutzig megtettétek és most ezt mondd! Hogy akkor hogy volt tovább. Nagy ravasz vagy te. Ládd, Gömbös Gyula se azzal tette halhatatlanná a nevét, hogy balfácán miniszterelnök volt, hanem azzal, hogy olyan remek balfácán mondásai voltak. „Elrepült fölöttünk az idő vasfoga.” Nos, Gömbös Gyula stílusában szólva, bizony akkor még nem tudtam, milyen az, amikor az ember nyakába veszi a vándorbotot. A mi vendégszereplésünk a barátságos osztrák városkában kurta volt. Nem tudom, tollászkodó házmester vagy az első szemetes volt-e, aki kidörzsölte az álmot a szeméből, amikor megpillantott: tízünket menten a polgári iskola felé igazított, ahol a Vöröskereszt székelt. Forró leves, száraz harisnya, kis nyersvászon zacskóban fogkefe, fogkrém, szappan; törülköző. A tornateremben ott sorakoztak a szalmazsákok, iparkodtunk nem háborgatni az előbb odaérkezőket s ki-ki meglelte a magáét, perceken belül aludtunk, mint a bunda. Úgy tíz tájban ébredtünk, frissen- mosdottan reggelihez ültünk s vajas kalácson mézzel-túróval-disznósajttal úgy belaktunk, hogy kétfelé állt a fülünk. Fogadókirendeltség - átmenőtábor. Utóbbi Treusskirchenben volt s a zöm odatartott, mert arra terelték; de aki ottragadt, annak az „átmenő” otthona lett, életforma és lágerpszichózis. Mi nem szerettük a csajkasorakozót és már a távolsági autóbusz viteldíja iránt érdeklődtünk.- Hová?- Bécsbe.- Senki nem megy Bécsbe, mindenki Treusskirchenbe megy. 8 schilling fejenként. Majd Treusskirchenből lesz ingyen busz, annak, akinek hozzátartozója van-----Ö rdögöt van. A sült galambra várjunk? Kasszát csináltunk. A 30 fonthoz Piroskám kontyában ha akarnánk se tudnánk hozzányúlni (el is jött velünk Londonig). De van a zakóm bélésébe bevarrva 12 schilling; 4-et hozzákoldulunk. Ilyen az, amikor egyik templomegere ugyanannak a templomnak a másik egerétől próbál fél piculát kölcsönkérni. A föld alól se. Addig-addig, hogy már harmadszor zavartak vissza és figyelmeztettek: arra van Treusskirchen, indul a zöm — amikor a sarkon észre vettem a bécsi autóbuszt. Megragadtam a kezét és nagyot rántottam Piroskámon.- Hova...?!- Szerencse fel! Gyere! Éppen ott értük utol a Peter Rosegger-szoborral szemközt, ami jó jel. Még bele se kezdtem a magyarázkodásba - ez itt minden vagyonom, kettőnkért, legyen a mi esetünkben a viteldíj jutányos, csökkentett, menekültügyi. Seien so gütig, bitte... Wir sind ungarische Flüchtlinge... A stájer tájszólás hallatára a kalauz nagyot nevetett:- Du unjar...?! Ist schon gut, ist schon gut... Fillért se fogadott el. Ha lehet szemmel zabálni a világot. Egész úton. Majd a szemünket kinéztük rajta. Végigrobogni Bécs elővárosain. Végig a 412
