Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3-4. szám - Varga Imre: Indiai eseménynapló (2.)

fej (a muzulmánok megrongálták), a falakon képek, a folyosón ugyancsak. Az irodájának falán mutat egy festményt, alkotója a magyar származású Amritá Sher-Gil. Látni, van pénz szoborra, képre. A nők megdicsérik a finom teát, vendéglátónk ajándékba csomagoltat vagy egy kilónyit, s átnyújt egy színes fényképalbumot Bombayról. Nem szereti a hindukat. 0 párszi, de inkább világpolgár; megvetően beszél a benáreszi mocsokról, s a vallásokat is a megosztás eszközének tartja. Gyakorlatias ember. Megkérdezzük, lehetséges-e meglátogatnunk gyártelepi mintaiskoláját, amit a munkásgyerekek számára tartanak fenn. Titkára perceken belül behozza a holnapi részletes itináriumot, mikor, milyen módon jutunk el az iskolához, mettől meddig tart a látogatás, mikor induljunk a kikötőbe, hogy elérjük a barlangtemplom szigetére tartó délutáni hajót.

Godrej úr nem fogyaszt velünk semmit, teát, kávét sem iszik, társalog, kimegy néha a teremből, intézkedik, visszasétál. Amikor az egyik visszatérése után már nem ül le közénk, elértjük: a fogadás végét jelzi. Elindulás előtt leíratják velünk nevünket-lakcímünket. Miután kiérünk a hideg épületből a meleg délutánba, visszapillantunk a cég termékeit bemutató kirakatra: írógépek, hűtőszekrények, irodai bútorok, számítógép, szappan, hajsampon, fogkrémes tubusok.

Elgyalogolunk a Churchgate állomásig, innen zakatolunk hazáig a helyiérdekűn egy zsúfolt kocsiban (férfiszakasz). A pályaudvarról hazafelé tartva görögdinnyét veszünk, s ahogy fejemre téve vonulok, igencsak megbámulnak az utcán. A szállodában hozatunk a szobapincérrel két tálcát, s így eddegélünk a háromágyas tágas szobánkban.

Édes ízekkel telve nézünk vissza, hosszú és eredményes volt ez a nap. De csínján az ilyen megállapításokkal.

November 28.

Szombat. Korai ébredés. Gyakorlás az ágyak és a fal közti keskeny sávban. Megúszom sérülés nélkül. Délelőtti tervünk, hogy meglátogatjuk a gyártelepi iskolát. A HÉV-állomáson mikrobusz vár, elszállítanak bennünket a bekerített gyártelepre, ahol üdítővel, teával, kávéval, gyári aprósüteménnyel kínálnak, a személyzetis egyszer-kétszer ránk kattintja a fényképezőgépét. Érdeklődünk, kérdezgetünk. Itt munkagépeket, irodabútorokat, számítógépeket gyártanak és kozmetikai szereket. Farrokh R. Bava-Adam, a személyzetis minta gyártelepi: két gyereke van, egy fiú és egy lány, a felesége tanárnő. A családtervezés, születésszabályozás a gyár vezetőségének is ügye. Ok tesznek is a túlnépesedés ellen. Végigjárjuk az iskolát. A rajzszakkörben most az álmaikat jelenítik meg a fiúk és lányok. A gyárkerítés, úgy látszik, nem véd az éjszaka szörnyei ellen, mert itt vannak a rajzokon, feketén, karmosán, az alvót fojtogatva. Megtekintjük a használati tárgyakból készült „alkotások” sorát. Fogkrémes tubusból, cigarettás és gyufásdobozból készült munkákat. Kedvesek, ötletesek. S az alapanyag rendelkezésükre áll, el se kell hagyni érte a falansztert.

A látogatás végén írunk pár sort az emlékkönyvbe, átvesszük az ajándékot (Feriét is, aki most másfelé járkál), a cég termékei: szappanok és bo335