Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 3-4. szám - Varga Imre: Indiai eseménynapló (2.)
VARGA IMRE Indiai eseménynapló (2.) November 19. Míg reggel gyakorlataimat végzem az erkély köveire terített pokrócon, szobatársam csoszog, tapog, lötyög mellettem, miután őt is kicsalta a napfény. József csikongozik, fól-fólszökken, mezítlen talpa visszacsattan, rádöndül a talajra, csilingelő fémgolyóinak hangja beleoldódik az izomfeszülés és -lazítás érzésébe, a légzés aljáig elhat. Gyümölcsreggeli. Meghallgatok két napszaknak megfelelő rágát, vagyis hagyományos indiai zeneszámot (szitárral). Még zenére ajzott füllel érzékelem utána az utcáról a közeli kovácsműhely üllőinek csengését, a szomszéd építési telekről a fűrészelést, szögecselés és kalapácsolás, kövek hasadásának hangját. A napsütött erkély egy árnyékos zugában piszmogok rögzítenivalómmal, a lányok olvasnak, napoznak, teregetnek. Felvillan, milyen békés s otthonos így. A férfiak jegyet vásárolni a vasútállomásra mentek, készülünk bombayi utunkra. A mai ebédre Sharma doktorékhoz vagyunk hivatalosak, este pedig egy esküvői ünnepség vendégei leszünk. Ha úri kedvünk úgy akarná, egy másik menyegzőt is meglátogathatnánk. A csillagállás most nagyon kedvez a házasulandóknak, s a Hold is megfelelően fényes, kerek. Élvezzük tehát a hindu kedvességet, a szent város vendégszeretetét. A tegnap összegyűlt társaságunk hindu tagjai művelt, szellemiek vonzásában élő emberek, szeretik a szankszkrit nyelven megőrződött hagyományokat, értékelik a szent könyveket. Vezetőnk minden alkalmas pillanatban felröppent egy-egy szánszkrit kifejezést, nevet, fogalmat, s ez gyakorta feloldja a társalgás zavarait, megmozdítja a megakadt mondatokat. Ha már itt vagyunk, igyekszünk előremozdítani a jobbak hajlandóságát. Singhal úr erre remekül fogékony. Cserébe a neki ajándékozott indiai-magyar bibliográfiáért, a tibeti tanulmánykötetért, meg a kipróbálásra ottlétünk alatt nem került népdallemezért Józsefnek és Mariannák, gyermekorvosunknak aláírja kedves ajánlással egy-egy könyvét. A megegyezés szerint egy óra tájt ide yárjuk reményünk (emeleti) szigetére Sharma doktor úr egyik fiát, aki átvezetne hozzájuk az ebéd színhelyére. Józsefék késnek, a jegyvásárlás kaland, győzni idővel és türelemmel! Maga a főorvos jön értünk, álldigál egy darabig, majd azt javasolja, induljunk el üzenetet hagyva a távollevőknek, hogy megérkezvén csak kapjanak utánunk a tér túlsó oldala felé. Amikorra azonban fólszedelőzködünk, és zárnánk a szobákat, megérkeznek Józsefék. Siker - mondják -, hétfőre jegyünk van mind az ötünknek (ezer rúpia Bombayig) másodosztályú (légkondicionálás 322
