Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Körmendi Lajos: Magánkrónikák
Csoda Az épülő öntözőcsatorna gátján állt. A mérnököt nézte, amint sietősen kitűzi a töltés folytatásának nyomvonalát. Hova siet ez ennyire? - morfondírozott. Értekezletre? Nőhöz? A szkréperek leereszkednek a bányába, a későbbi mederbe, leengedik a ládát, felbőgnek a motorok, gyűlik a föld, feljönnek a bányából, rákanyarodnak a gátra, felemelik a ládát^ terítik a földet. A mérnök befejezte a kitűzést, beült az autójába, elhajtott. 0 még mindig a gát tetején állt, nézte a karókat, célozgatta velük a távolban már látszó gátat, melynek az építésével errefelé haladnak. Egy idő után megfordult, leintette az egyik szkréperest, a gát tetejére állította. Nézze már meg, Jani bátyám, szerintem ez a két gát nem fog találkozni! Az öreg felhorkant. Honnan tudja azt egy vízhordó gyerek? De a vízhordó gyerek addig erősködött, hogy nézze meg, tényleg megnézte. Meghökkent. Látta, a két egymás felé épített gát el fog haladni egymás mellett. Vakarta a búbját, aztán megállította a többieket is, együtt tanácskoztak a dologról. Végül úgy döntöttek, építik tovább a kitűzés szerint. Tehát rosszul. A vízhordó gyerek akadékoskodott volna, de elhajtották. Elballagott a szivárgót építő kubikosokhoz, akik éppen a csatorna alján kártyáztak, egy pedig állandóan a határt figyelte. A vízhordó gyerek leült, nézte a kártyásokat. Nem értette a világot. Tudta, a szkréperesek utálják azt a mérnököt, aki a nyomvonalat kitűzte, s azért építik meg rosszul a csatornát, hogy bajba keverjék. Gondolataiból az őrszem kiáltása riasztotta fel. Jön! A kubikosok felugrottak, eldugták a kártyát, beálltak a szelvénybe, lázasan tevékenykedtek. A technikus jött ki motorral. A kubikosok panaszkodtak neki, hogy rosszul van felmérve ez a szakasz, mert több fold van a szelvényben, mint amit utalványoztak. Hőbörögtek, fenyegetőztek. A technikus dühösen távozott. A brigád visszaült kártyázni. A vízhordó gyerek eloldalgott. Rosszkedvűen ténfergett a gáton. Izzott a nap, szállt a por. Lassan telt az idő. A szüleire gondolt, akik hajnaltól késő estig dolgoztak, s arra tanították őt is, hogy rendesen, alaposan végezzen el minden munkát. Most viszont semmihez sem volt kedve. Máskor loholt a szkréperesek után s valósággal rájuktukmálta a vizet, most viszont úgy kellett őt szólongatni, szinte kunyerálni egy fedőnyi langyos innivalót. Örült, mikor végre hazaindulhatott. Felpattant a biciklijére és hajtott, mint akit üldöznek. Néhány kilométer után megnyugodott, lassított. Egy építési terület mellett haladt el. Már állt az új üzemcsarnok vasszerkezete. Nézte, hogy ücsörögnek, kaszinóznak az építői. Na, hogy szakadna rátok! - mondta utolsó mérgét is kiadva. Hirtelen forgószél kerekedett, s a vázszerkezet kártyavárként omlott össze. A fiú megállt, nézte a romokat. Hm, ez igen! - mondta. Ez már döfi! Egy nap A fiatalember kiballag a faluból az útkereszteződéshez, várakozik a hűvös reggelben. Hamarosan megérkezik a cég autója, viszi őket a szomszéd faluba gázvezeték építéséhez. Valaki ezt a legendásan rossz autót szidja, amely már 26
