Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 3-4. szám - Csák Gyula: Így is lehetett volna? (próza)

ismételtem. — Nézzétek ezt a tömeget. Nézzetek szét és mondjátok meg: kik ezek? Tucatnyi házban jártam és mindenütt otthon vannak a helybeliek. Ezek itt mind alkalmi turisták. Felfogjátok a borzalmat? Felfogjátok, hogy mi feszítettük meg Isten Fiát? Felfogjátok, hogy ez így volt az előző turistacsoport esetében is és így lesz az utánunk jövők esetében is? Mi mit dannyian, az egész turista emberiség bűnös ezért a halálért. Mindannyiunk vállára nehezedik ez a bűn!

Mellére horgasztotta fejét sógorom és azt mondta:- Mindörökké így volt, így van és így lesz, amíg világ a világ, ámen.

13.

Arra ébredtem, hogy egy simára nyalt frizurájú férfi hajolt az arcomba és megrázta kissé a vállam:- Elnézést, hogy megvárakoztattam, uram. Hálistennek jól megy az utazási irodánk és rengeteg a jelentkező. Kérhetném, hogy fáradjon be az irodámba... Igazán remek és olcsó ajánlataink vannak. Ismét elnézést, ha megzavartam a szunyókálásban...

Derűs akart lenni, de én úgy tekintettem rá duzzadt szemeimmel, hogy megijedt és hátrébb lépett. Várakozásától eltérően azonban jámbor maradtam.- Köszönöm — emeltem fel elhárítóan a kezem. — Most jut eszembe, hogy a családommal még sok részletet nem tisztáztam. Előbb jól át kell gondolnunk... Majd máskor jövök. Viszontlátásra.- Bármikor legyen szerencsénk - hajolt meg a hivatalnok. - Az év minden szakában kiváló ajánlatokkal szolgálhatunk.

Noha az utazási ügynökség várakozóhelyisége csicsás volt, az épület külseje lehangolóan viharvertnek tűnt. Viharos volt az idő is. Fekete felhőrongyok rohanásztak, szemerkélt az eső és távolból villámlás morajlott. Fázósan fejemre húztam esőkabátomat és hülyének látszóan ugrabugrálva kerülgettem a tócsákat az épület előtti macskaköves téren. Aggodalommal gondoltam feleségem szemrehányásaira, amiért nem intézkedtem az utazási ügynökségnél, és elfogadható magyarázatokon törtem a fejem.

309