Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Körmendi Lajos: Magánkrónikák
KÖRMENDI LAJOS Magánkrónikák Csalódás Az asszony bevásárolt, hazament, aztán átment a szomszédasszonyhoz és elújságolta, hogy bevásárolt, szétnézett a piacon, drágák a malacok, majd a következő vásáron vesznek hatot, találkozott a férje nagynénjével és a sógornőjével, beszélgettek egy beteg rokonról, hogy mikor látogatják meg a kórházban, várta a postást is, de hiába... Aztán átszaladt a másik szomszédasszonyához, egy könyvet mutatott neki, amely a halál utáni életről szól. „Engem úgy megnyugtat az ilyen könyv!” - mondta az asszony. „Nagyon érdekel ez a téma. Az újságban is mindig a haláleseteket olvasom, a tévében pedig a krimit nézem. A férjem pedig hallani sem akar erről a témáról. De én vallásos vagyok, úgyhogy engem mindig nagyon izgatott az elmúlás. Kislány koromban még a halottakat is megnéztem. 1944-ben, amikor a front átvonult a falun, lőttek. Egy golyó teljesen széttépett egy öregasszonyt. Láttam, a lába a fán, az agyveleje ott hevert az út porában. Ott, a postánál... Én árván nevelkedtem. Nem örvendtem én a halálnak soha, csak kíváncsi voltam. Állandóan ezzel foglalkoztam. Hogy van ez? Mi az, hogy halál? A férjem egyik csatornaőr társa az egyik nap még itt volt nálunk lovaskocsival, másnap pedig hallottuk, hogy meghalt. De mintha érezte volna! Az uram és ő úgy elbúcsúztak egymástól! Vajon mi lett vele? Én úgy képzelem, a halál után olyan helyre kerül az ember, ami olyan, mint a virágzó gyapotföld. Mi termeltünk gyapotot is, az ötvenes években, a téeszben, még egy tanfolyamot is elvégeztem hozzá Szentesen. Az nagyon szép munka volt. Mikor virágzott, csodálatos volt benne a munka. Csak az volt a baj, hogy nem ért be. Még télen is szedtük a gyapotot, mikor ráesett a hó. De nyáron?... Mikor az aratásból a gyapotba kerültünk, mintha a pokolból a mennyországba kerültünk volna. Ilyen lehet a halál után is...” Később átszaladt a másik szomszédba, megnézte a frissen festett konyhát, a másik helyen kikérdezte a szomszédasszonyt a műtétje felől, azután hazaszaladt, bevitte a tojást, olvasott egy kicsit, főzött valami vacsorát, közben kézimunkázott is, hazajött a férje, megvacsoráztak, korán lefeküdtek, mint mindig. Hajnalban felkelt az asszony, mosdott, öltözött, visszament a szobába, nézte a férjét, milyen mozdulatlan! Csak nem?... A mellkasára hajolt, dobog-e még?... Dobogott. 25
