Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Csicskó Mária: A hiányzó parasztpolitikus B. Szabó István
kedése, akik nemcsak jó ellátásban részesítették őket, de az elváláskor mindegyikükkel kezet is ráztak. Ezzel szemben lesújtó véleménye alakult ki a győztesek pózában tetszelgő olaszokról és a franciákról: „A motozásnál durván ráncigáltak, lökdöstek minden ok nélkül, mintha alacsonyabb rendű ember volnék, és ők a felsőbbrendüek, akiknek erre joguk volna.” Az öt év alatt szerzett tapasztalatok azt az agrárnépesség kiszolgáltatott helyzete láttán már gimnazista korában megfogalmazott felismerést mélyítették el benne, hogy igazságszerető polgárként nem nyugodhat bele az emberi méltóság megsértésébe és a társadalmi egyenlőtlenség korlátlan uralmába. Hazaérkezése után pár hónappal, 1919 novemberében feleségül vette Varga Juliannát, aki élete végéig hűséges társa volt. Házasságukból három leánygyermek született. 1920-ban önállósította magát. Az édesapjától kapott 32 holdon és a felesége 12 holdján gazdálkodott. Mindaddig kint laktak a tanyán, míg legnagyobb lánya iskolaköteles korba nem lépett, ekkor beköltöztek Békésre, s ezzel B. Szabó István mindennapjaiban is változás állt be. A tanyai élet egyhangúsága, amit legfeljebb a vetés és az állatok növekedésében gyönyörködő gazda öröme tett változatossá, most új színfolttal gazdagodott. Beköltözése után rendszeresen eljárt a békési kisgazdakörbe, ahol hamarosan beválasztották az egyesület Vigalmi Bizottságába, egy év múltán pedig a bizottság elnöke lett. „Egy műkedvelő előadás rendezése alkalmával nézeteltérés támadt a Vigalmi Bizottság és a kör háznagya között. Az én indítványomra kimondtuk, hogy nem vagyunk hajlandók tovább együttműködni a ház- naggyal. Vagy mi mondunk le, vagy ő hagyja el a helyét. Végül is a háznagy mondott le. Ekkor történt egy nem várt fordulat: a lemondott háznagy helyére egyhangúlag engem választottak meg.” B. Szabó István közéleti pályája ezzel az önmagában nem túl jelentős „fordulattal” elkezdődött. PARASZTGAZDÁBÓL PARASZTPOLITIKUS A húszas évek végére határozott véleménye alakult ki a politikáról is. Nem elégítette ki az a közkeletű felfogás, amely a politizálást csak „úri huncutságnak” tekintette. Úgy gondolkodott, hogy ha egy országot törvényekkel kormányoznak, akkor olyan törvények születnek, amilyen a parlament összetétele, mivel pedig - meggyőződése szerint - a parasztság ügyét igazán csak a paraszti sorból származó emberek képviselhetik, harci kérdés, jutott el a végső konklúzióig, a törvényhozásba való bejutás. Családját és önmagát ellenzéki gondolkodásúnak tudta, az otthonukat is felkereső Nagyatádi Szabó Istvánról, akinek elévülhetetlen érdemeként tartotta számon, hogy országos méretekben elsőként tudta megszervezni a gazdatársadalmat, nagy megbecsüléssel szólt, ám nem voltak illúziói az 1922-ben egységes kormánypárttá kibővített Kisgazdapárt politizálásával kapcsolatban6. Maga is vallotta az országszerte ellenállhatatlan erővel feltörő igényt, hogy a birtokos parasztság érdekeiért kiálló új párt megalakítására van szükség. így bár még csak szűkebb pátriájában ismert férfiúként, de részt vett azon a békési népgyűlésen, ahol 1930. október 12-én zászlót bontott a Szijj Bálint7 nevével fémjelzett Kisgazdapárt. A majdani politikus „fejlődési regényében” ő maga is meghatározónak érezte az 1930-31-es évek eseményeit. Azáltal, hogy 1930-ban tagja lett a békési kép110
