Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - Csicskó Mária: A hiányzó parasztpolitikus B. Szabó István

Nemzet arról adott hírt, hogy a Független Kisgazdapárt B. Szabó István rehabilitálását kéri, majd ezt követően Vass Lajos agronómus olvasói leveleként meleg hangú méltatást publikált róla a lap.4

A SZÜLŐHÁZBÓL A NAGYVILÁGBA ÉS VISSZA

Az időben és távolságban nagy ívet felölelő pálya, mely az elismerés és a számkivetettség grádicsait egyként megjárta, 1893. március 28-án Békés községben indult el.5 B. Szabó István édesapja 86 holdas birtokkal rendelkező parasztgazda volt. Nevében a B betűt, ami arra szolgált, hogy megkülönböztesse családját a Békésen élő többi Szabó famíliától, már maga is örökölte. Hat gyermeke közül hárman élték meg a felnőttkort. Utódainak nemcsak az önálló egzisztenciateremtéshez szükséges javakat, a földművelés tudományát, valamint azt a paraszti szemléletet hagyományozta, amelynek élén a fold- és munkaszeretet állt, s amelynek értékmérőjéül a saját gazdaság prosperitása, rendezettsége szolgált, hanem gondja volt már gyermekei iskoláztatására is. Az Osztrák-Magyar Monarchia polgáraként pedig felismerte a nyelvtudás értékét. Ezért adta két évre Temesvárra német szót tanulni István fiát is, aki később számtalan élethelyzetben tapasztalhatta, milyen hasznos ez a gyermekként megszerzett tudás. B. Szabó István a gimnázium 4 osztályát járta ki, majd visszatért a tradicionális paraszti életformához, s immár teljes energiával kapcsolódott be a családi gazdaság munkáiba. 1913-ban bevonult katonának. Az első világháború kitörése után nyomban a harctérre vezényelték. A véletlen vagy az isteni gondviselés jóvoltából megmenekült a haláltól, de 1915 márciusában, a háború kezdete óta körülzárt Przemysl vár kapitulációjakor, fogságba esett. Ezután igen keserves időszak következett el számára, míg 1919 közepén - ahogy visszaemlékezésében írta - újra a „drága magyar haza földjére” léphetett. Fogsága éveiben megjárta Oroszországot, az egykori Turkesztánt és Perzsiát, majd Törökország, Trieszt, Velence és Ausztria érintésével Magyarországra érkezett. Ha most el is tekintünk annak a sok szenvedésnek a bemutatásától, amit fogva tartása és a többszöri szökések közben át kellett élnie, érdemes elidőznünk a „nagy utazása” során szerzett tapasztalatainál. Érdeklődéssel figyelte a számára olyannyira ismeretlen kultúrákat, különös szokásokat. Emlékirata tanúsága szerint akkurátusán összehasonlította benyomásait az otthoni viszonyokkal. A vallási, életformabeli másság a maga természetességében épült be a Márvány-tenger partján üldögélő és a Boszporusz szépségeiben gyönyörködő békési fiatalember tudatába. A kényszerű helyzetekben utat törtek maguknak szerencsés adottságai. Filmvászonra kívánkozó történet, amint Pataki Mátyás hentes és mészáros, Leipziger Miksa medgyesi zsidó kereskedő és B. Szabó István parasztgazda tehetetlenségre kárhoztató várakozásuk idején Teheránban vállalkozásba kezdenek, és prosperáló „virsligyárat” hoznak létre. Úgy a szökésüket akadályozó emberi gonoszságból, mint a velük, idegenekkel szemben megnyilvánuló nagylelkűségből levonta az erkölcsi tanulságot, de pályája későbbi alakulása szempontjából ennél is figyelemreméltóbb, amit a menekülő kis kompániával tényleges kapcsolatba kerülő, különböző nációjú katonák magatartásáról mond. Mély benyomást tett rá a foglyokkal egyenrangú félként bánó angol katonák visel109