Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Balogh Elemér: A cipő Csehországban is szorít
BALOGH ELEMÉR A cipő Csehországban is szorít A volt Csehszlovákia és annak két nagy nemzetisége, a német és a magyar kisebbség kérdése nemcsak Magyarország és majd a szétválás óta Szlovákia között kínos, nehéz kérdés, és sok vitára és feszültségre alkalmat adó probléma, hanem Németország, pontosan Bajorország és Csehország között is. Különösen az úgynevezett benesi-dek- rétumok érvénytelenítése —, amelyet a magyarság „kassai program” néven ismer - a vita fő forrása Bajorország és Csehország között. Havel Csehszlovákia elnöke a „bársonyos forradalom” után elítélte a benesi-dek- rétumokat. 1994 tavaszán azonban már úgy nyilatkozott, hogy nem kívánja azok hatályon kívül helyezését. Az NSZK és Csehszlovákia között 1992-ben megkötött „szomszédsági szerződés” nem tartalmaz a benesi dekrétumokra utalást. A bajor kormányzat kifogásolta, hogy az ezen szerződésről folyó tárgyalások során nem hozta szóba a kérdést a német szövetségi delegáció. Elismerően nyilatkoztak Magyarország magatartásáról - így a Szu- détanémetek Szövetségének egyik rendezvényén ez év tavaszán, amelyen jelen sorok írója is jelen volt, - nevezetesen hogy Magyarország követelte a benesi dekrétumok hatályon kívül helyezését, és kérte, hogy azt Szlovákiának az Európa Tanácsba való felvétele feltételéül szabják. Bajorország igen határozott politikát folytatott mindig a kommunista rendszerekkel szemben, és több önálló jellegű külpolitikai kezdeményezése is volt az utóbbi évtizedekben. Azért is lépett fel ilyen határozottan a benesi dekrétumok kérdésében, mert az NSZK ezen szövetségi államába igen sok elűzött szudétanémet került, akik nagy érdemeket szereztek a háború után az ország újjáépítésében és felvirágoztatásában, s így őket a „negyedik bajor törzsnek” nevezik érdemeik elismeréséül. Az említett „szomszédsági szerződést” (nem alapszerződést!) 1992-ben a csehszlovák szövetségi, - majd Csehszlovákia szétválása után még a cseh és a szlovák parlament újból ratifikálta. A teljesség kedvéért célszerű emlékeztetni arra, hogy Klaus cseh miniszterelnök a két legvitatottabb dekrétum ügyében adott nyilatkozata szerint nem hajlandó azokat megváltoztatni. Ezek a német kisebbség vagyonának elkobzása, és állampolgári jogaitól való megfosztása. Ugyancsak nem hajlandó nyilatkozata szerint Klaus miniszter- elnök az amnesztia ügyében hozott, és a szudétanémetek által ugyancsak sérelmezett azon dekrétum megváltoztatására, amelyben a németek elleni erőszakos cselekményeket (bűntetteket) jogszerűnek minősítették. Érdemes megemlíteni, hogy Csehszlovákiában élő németeket csak 1968-ban ismerték el kisebbségnek, s ez ma is fennáll!) Meg kell említeni, Csehországban a benesi dekrétumok ügyében különböző nyilatkozatok látnak napvilágot. Doleschal, Maus miniszterelnök volt tanácsadója, kijelentette, hogy a benesi dekrétumok egy demokratikus állam szégyenei. 1994-ben is komoly ellentétekre adtak okot a Csehországban történt németellenes háborgások. De a már azt megelőző cseh lépés is, hogy a „Szudétanémet napok”-ra való meghívást Haus cseh miniszterelnök elutasította, s azt provokációnak minősítették cseh részről. Mindezt annak ellenére, hogy a korábbi években a „Szudétanémet na- pok”-on megjelent a cseh delegáció. Mindezt betetőzte az őszi emberhalállal végződő csehországi rendőrincidens. (Mi ebből a tanulság? Annyi legalábbis, hogy nem ígérkezik könnyűnek a csehek „menetelése” sem az Európai Unióba, akármit tódítson is Klaus miniszterelnök és a hagyományosan jó cseh sajtópropaganda nemzetközi gépezete. — A szerk.) 1099
