Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Balogh Péter: Az építész. Kós Károly
BALOGH PETER Az építész Kés Károly* A most nyíló kiállítás nem kapcsolódik semmiféle dátumhoz, sem születési, sem halálozási évfordulója nincs most Erdély jeles fiának, Kós Károlynak - noha említhetném 60 évvel ezelőtti idelátogatását az erdélyi írókkal, a nevezetes jáki kirándulását, vagy akár azt is, hogy Szombathelyen nevezetek el róla utcát 1982-ben először az országban. Csupán egy mérföldkőnél szeretnénk megállni, ami azt jelzi, hogy valami elindult, s reményeink szerint folytatódni is fog, - nevezetesen a neves polihisztor életművének, - s itt most építészeti munkásságára gondolok - a kutatásban. Mert bizony akárhogy is nézzük sok még a fehér folt, a tisztázatlan kérdés a pályaív körül. S itt mindjárt előtolakszik egy kérdés: hogyan jut eszébe egy ausztrál fiatalembernek a földgolyó másik oldaláról az, hogy éppen Kós Károly építészetével, isten háta mögötti falvak emlékeivel foglalkozzon? Bármennyire is meglep bennünket a hír, való igaz, hogy akadt egy ifjú ausztrál építész, aki Kós Károly kutatására adta a fejét, s teszi ezt példás odaadással. Róla is szól kicsit ez a kiállítás, nemcsak Kós Károly építészeti munkásságáról. Engedjék meg ezért, hogy röviden bemutassam ifjú kollégámat, Anthony Gall-t. Anthony Gall nem magyar származású, bár a neve után lehetne az is. Tözsgyökeres ausztrál ő, aki 1967-ben született a Qeensland állambeli Mackay-ben, ötgyermekes pedagóguscsaládból. Egyetemi tanulmányait Brisbane-ban végezte. Először festőnek készült, de végül az építészetet választotta hivatásának. A sorsa úgy hozta, hogy találkozott egy magyar lánnyal, akit feleségül vett. Első útjuk Erdélybe vezetett, ahol a rokonok vendégszeretetén kívül megragadta őt a táj, s a benne meghúzódó falvak, Kós Károly festői házai. És vele is megtörtént az, mint a mesebeli szerelmeseknél szokott: meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Anthony Gall elhatározta magában, hogy szakdolgozatát Kós Károly építészeti munkásságáról írja. Ezt el is készítette a Brisbane-i Egyetemen, ahol első díjjal jutalmazták. Ezt a dolgozatot ő kiindulásnak tekinti, és minden szándéka az, hogy a dolgozatot az egész életművet földolgozó monográfiává fejleszti. Ehhez végez további elmélyült kutatásokat, amelyből az aprólékos műhelymunkát ismerhetjük meg az itt látható kiállítás tablóin. A bemutatott anyag, amely fényképeket és felmérési rajzokat foglal magában, - sok tanulsággal szolgál. Az egyik abban van, amit a kiállítás címe is jelez: Kós Károly építészeti munkássága 1919 után. Eddig ugyanis a vele foglalkozó szerzők, így pl. Pál Balázs is a könyvében (Akad. Kiadó, 197,1983.) 1919-cel szinte lezárják Kós építészeti alkotó korszakát, és a jelentős megbízások hiánya okán irodalmi és közéleti tevékenységére teszik a hangsúlyt. Pedig e kiállításból is kiderül, hogy nem egészen így van, hiszen jelentős tervek születtek rajzasztalán később is, - gondoljunk csak a sepsiszentgyörgyi leányinternátusra, a kalotaszegi múzeumra, a kolozsvári színházra és műcsarnokra vagy akár a Csíksomlyói Kálót Népfőiskola épületére. Bár nem mindegyik valósult meg, de a tervek megszülettek és jezik a mester gondolkodását, törekvéseit és fejlődését. Egy másik tanulság szinte közhely, hogy a jó kutatónak bizony mindennek alaposan utána kell néznie. Kós Károly épületei közül sok ma már nem úgy látható, ahogyan ő azt megtervezte. Egyiket * Elhangzott Szombathelyen a Médium Galériában 1994. augusztus 16-án. 1100
