Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - László Gyula: "egy XX. századot végigélt magyar ember emlékezései"
Külföld: Ausztria: Graz (többször is), Bécs (sokszor), Salzburg, Wienerneustadt, Sankt Peter am Kammersberge (Stájerország), Klosterneuburg, Kismarton stb. Németország: München, Berlin, Dresden és környéke, Aachen, Bajorország több helyén, Giessen stb. Franciaország: Párizs és környéke, egy Loire-menti kastély, Nizza, Loire-mente, St. Denis. Anglia: London. Olaszország sok városa: Velence, Padova, Firenze, Pisa, Lucca, Roma, Napoli, Pompei, Szicília nagyobb városai. Skandinávia: Helsinki, Tartu, Tallinn, Göteborg, Koppenhagen, Hamlet vára (Helsingör). Spanyolország: Madrid és Dél-Spa- nyolország majd minden városa. Az egykori Jugoszlávia: Belgrád, Zágráb, Maribor; Macedónia; Bulgária: Szófia, Kolostorváros; Törökország: Istambul és Kis-Ázsia partvidéke, Görögország: Athén, Szaloniki, az Athosz-hegy kolostorai, Peloponnesos (Olympia stb.). Lengyelország: Varsó, Krakkó, Csesztohova stb. Szovjetunió-Oroszország: Kijev, Moszkva, Leningrád-Szentpétervár, Szik- tivkár. Észak-Amerikai Egyesült Államok. Háromszor jártam végig a nagyvárosokat Nyugattól Keletig, Kanada: az Amerikával szomszédos nagyvárosok, a Niagara-vízesés. Laktam New Yorkban, Chicagóban és sok helyen magyar családoknál. Dél-Amerikába volt meghívásom, de nem kaptam útlevelet „a Magyar Népköztársaságra nem kívánatos” indokolással. (Zolcsák hívott meg, lelkes módon levelezett velem, az ÁVH persze mindet elolvasta!) Románia: Erdély minden nagyobb városa, Bukarest. Hát ennyi volt az egész, sok helyen Maricával együtt voltam. AZ EMIGRÁNS-KUTATÓK MEGBECSÜLÉSE Hóman Bálint posztumusz könyvét ismertettem nagy figyelemmel, mire egy, magát nagyra tartó „tudós” - Fölényeskedve megjegyezte: „hidd el, dilettáns”. Nagyra becsültem Götz Lászlót, bár gúnyolódó stílusát kifogásoltam. Hatalmas olvasottsággal látott neki őstörténetünknek, és nem lehet őt nem számításba venni (mint ahogyan egyszerűen elhallgatják!). Ugyanígy vagyok Besenyő Sándor barátommal, aki szinte tűzijátékszerűen ontja a meggondolkozta- tóbbnál meggondolkoztatóbb újabb őstörténeti megfigyeléseit. Mindezt természetesen az adeptusok ellenem fordítják, hogy én is ezek közé a dilettánsok közé tartozom. Remekül alkalmazzák a suttogó propagandát és az elejtett szavak gyilkos mérgét. HALLGATÁS. Fiatal koromban alig vártam, hogy közbeszólhassak egy vitában, ma képes vagyok órák hosszat hallgatni, igaz csak félig figyelek a másikra, csak nézek magam elé. Eszembe jut, hogy gyermekkoromban voltak ilyen „elbámulása- im”. Édesanyám féltett is miattuk, hogy megzavarodok. 103
