Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - László Gyula: "egy XX. századot végigélt magyar ember emlékezései"
Emlékezetes, szégyellnivaló berúgásomról is meg kell emlékeznem, mindkettőt a pálinka okozta. A 30-as évek végén Lőrinczy Szabolcs a kultuszminisztériumi államtitkár, jó barátom hívott magához a minisztériumba (Hold u.), ott volt Manga János néprajzos is, aki egy üveg pálinkát hozott, elkezdtük inni, míg beesteledett, és lefeküdtem a miniszteri lakosztályba. Éjjel rám jött a hányás és összehánytam a fürdőszobát, próbáltam felmosni, de hiába, nagy szégyenkezéssel hagytam el az épületet. A másik becsípés Ladeánál a nagy román szobrásznál történt. Kős Bandival mentünk ki hozzá Szucságra, s ott pálinkáztunk. Ladea: „Úgy gyűlöllek titeket - mondta gyönyörű magyarsággal. No, ott is beszívtam, éjjel megpróbáltam kinyitani az ablakot, de rácsos volt, azon keresztül hánytam. Nagy szégyenkezéssel jöttünk el Kős Bandival. Hát így volt, mindkét esetet mai napig is szégyellem. Kutasi Kovács Lajos írt rólam „3 .korty bor” címmel egy kedves megemlékezést. ÚSZÁS Gyermekkoromban az Oltban fürödtünk, az pedig gyors folyású folyó, s ott tudtam úszni, de az állóvízben, a Balatonban bizony csak „úszogattam”. Idővel elég jól megtanultam. A legnagyobb „teljesítményem” 1000 mellúszótempó, ami kb. 1 km. Ma már csak 60—100 tempót úszom. Háton jól tudtam, a gyorsúszást sohasem tudtam megtanulni. Oldalúszást elég jól. Nem mondhatom, hogy kifáradok, inkább megunom a tempózást. Napozni úgy, hogy kifeküdjek soha nem gyakoroltam, legfennebb székben ülve olvadtam, egyébként bámultam, ahogy éppen adódott. PÓTLÁS AZ ÁTÖRÖKLÉS KÉRDÉSÉHEZ Jó ideig számomra is megnyugtató megoldás volt, hogy szüleim nem ötvöződtek bennem hiánytalanul, s hol édesanyám, hol pedig édesapám „utóéletét” élem. Hosszabb időn keresztül lírai (festészet), hosszabb időn keresztül értelmi (régészet) uralkodik bennem. Ez engemet is megnyugtatott. De az utóbbi időkben — hagyatékomban kísérelve meg a rendcsinálást - rábukkantam édesapám bátyjának, Domokos bácsinak nálam lévő néhány rajzára. Gipsz ornamentikák voltak fiatal korából. Pompás rajzok, a bonyolult mintaszövés vetett árnyékai hibátlan árnyalatokkal épültek egymásba. Magam sem tudtam volna szebben, jobban megcsinálni! Tehát édesapám vonala részéről is meg volt a lírai öröklés lehetősége!!! Ez megingatta bennem az öröklés olyan szépen felfedezett rendjét, s most már csak azt írhatom, hogy a lírai és az értelmi korszakok valóban váltakoztak életemben, az ég tudja mi okból! HOL, MERRE JÁRTAM ÉLETEMBEN? A történelmi Magyarország majdnem minden városában jártam. Pozsonytól Brassóig, Lőcsétől Újvidékig, Ungvártól Nagykanizsáig, Nagybányától Pécsig mindenütt jártam és majdnem mindenütt volt kiállításom is. 102
