Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 12. szám - Kemény Katalin: A hídverő (novella)
KEMÉNY KATALIN A hídverő Mint valahány égből gyökeredzett és fold köveiből és sarából épült városnak, azonképpen Castrovallisnak (feledésbe merült nevén Januanak) is megvolt a maga érinthetetlen titka. A titok persze itt úgy, akár bárhol e nagyvilágon, a város valamennyi szülöttje előtt ismeretes volt, a csecsszopók előtt hamarabb, mint ahogy szemük homálya anyjuk felismerésére tisztult, és az aggastyánok vastagodó hályoga mögött egyre égetőbb fénnyel, ismeretesebb, mint gazda fülének a házőrző ugatása, mint hazatértekor a kezéhez juhá- szodott kilincs, mint szájában asszonya főztjének íze, ismeretesebb, mint a legénynek szeretője metszőfogán az a mulatságos kis csorbulás, az a csábító sötét szakadék a fehér csontban, amit akkor is látott, amikor a leány forgószéllé válva, nem tudni felhőfodorban, vagy szoknyájának pergő, suhogó rezgésében a város felett őrködő, két egymással vetekedő, de megmászhatatlan voltukban egyaránt kegyetlen hegycsúcs mögött — fellobbanó apró csillag — kialudt. Minden lélek bizonyosabbnál bizonyosabb ismerete, jóllehet a barmoké is, ebben a titkos tudásban ébresztette a kakas a hajnali napot, és terelte a nyáj akolsötétbe az életmeleget, jóllehet a növényeké is, e bizonyosság nélkül a napraforgó nem tudott volna ernyőjére fényt idézni, a lomb a szélben bókolni, s a korhadó törzsek enélkül szembeszállnak a baltával, és dehogy is engedik magukat tüzelőnek széthasogatni. És éppen ez a félelmetesen közeli és kiolthatatlan ismeret ütötte a titokra a végső pecsétet. A pecséttel azonos ősi titok. Érinthetetlen a szónak, a mozdulatnak, a szemrezdülésnek, gondolatnak, még az álomnak is. Érinthetetlen bizonyosság----miről? Talán a város alapításával együtt fogant eredendő á tokról, és az átokból eredő reményről. A maga nyitott voltába burkolódzó ismeret erősebben bástyázta a titoktartást, mint tehette volna parancs, fogadalom vagy törvény. Hisz’ ha uralkodtak itt törvények, azoknak is csak ez a titok lehetett erős és felfoghatatlan gyökere - felfedhetetlen, mert egyébként, bár ezt senki sem mondta, se nem gondolta, maga a törvény is összeomlott volna----és akkor? feltárul az üdv, vagy a pokol mélye? - ezt sem k érdezte senki, sem társaitól, sem önmagától. Az érintés velük született tilalmán kívül még valami egyéb is védte a közös titkot, maga a kimondás - a kimondás a tréfa burkában olyan esetlen és mégis hibátlan tapintattal, hogy az a titok ismeretét már majdhogynem megsemmisítette. így, a patkolókovács, akit csak Szikrakovácsnak hívtak, mivel belemelegedvén a patkolásba még bozontjából is pattogtak a szikrák, amidőn 1045
