Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Pete György: Az örök huszár
Nekünk Európa csak akkor ad esélyt a beilleszkedésre, ha az ö érdekeit nem sértjük, az ő értékrendjét, szokásait elfogadjuk. Ezen kívül azonban még vár valami ajándékot is. Valami eredetit, valami sajátost. Mondjuk a huszárt! Hiszen ne feledjük: a huszár szót ha nem is, a huszár fogalmát, mintáját mi adtuk a világnak. A gyönyörű viseletét, a katonai kiképzést, a harcmodort. Rákóczi fejedelem száműzöttjeitől lengyelek, oroszok, franciák, angolok, amerikaiak; itthon maradottaitól osztrákok, poroszok, németek tanulták meg a huszár hadi tudományt. Én úgy gondolom, ha Európa magának ajándékba a paprika és tokaji mellé a huszárt akarja, akkor kapja csak meg. így van ez jól! Ha mi be akarunk illeszkedni Európába, és meg akarjuk tartani önazonosságunkat, akkor önbizalmunk helyreállítása, fejünk felemelése, görnyedt hátunk kiegyenesítése ez első számú feladat. Fel kell magunkban támasztani a huszárt! A „huszár” - értelmezésemben - ugyanis esszenciális fogalom. Nem pusztán egy fegyvernem, egy katonai foglalkozás megjelölése. A huszár teljes emberi létezésmód. Szabad, szuverén, őseredeti. Ebben van a lényege. Ez a szkíták, hunok, avarok, magyarok, kunok, besenyők: a szabad, önrendelkező, fegyveres nép szabadsága, szuverenitása. Sőt! Ahogy Herodotostól, Xenophontól és más antik íróktól tudjuk, a legtisztább, erkölcsös életet élő, a hazugságot, idegen- majmolást lenéző, nem tűrő, a saját értékeit becsülő nép szabadsága és szuverenitása. A huszárt először Balassi Bálint fogalmazta meg esszenciális értelemben irodalmunkban. így írt a végváriakról: „Az jó hírért, névért, / az szép tisztességért / ők mindent hátra hadnak”. E fogalmazás azért rendkívüli jelentőségű, mert teljesen egybehangzóan Herodotos vagy Bölcs Leo szkítákról, illetve magyarokról írott jellemzéseivel egy sajátos erkölcsiségben, a virtusban jelöli meg az egyén, a lovas katona, a későbbi „huszár” cselekedeteit meghatározó legfőbb motívumot. Lehet, hogy egyesek számára nem is rokonszenves ez az erkölcsiség. Fennköltebb, spiritu- álisabb motívumot várnának. A magyar virtus kifejezést is lefitymálóan volt szokás mostanában emlegetni. De aki így gondolkodik, alighanem a lényeget nem érti. A ,jó hír” és „név” eredeti értelmében éppen a legfennköltebb, leg- magasztosabb célok oltárán feláldozott élet jutalma. Éppen a szolgálat, a közösség szolgálata a lényege. Igazi szabadság, mert önként korlátozott szabadság. Modern szóhasználattal élve Balassi végvári lovasa számára valóságosan létezett az önmegvalósítás fogalma, ami a haza védelmével tökéletesen egybeolvadt. Ezért jellemezte a huszárt minden korban a teljes odaadás, fegyelem, engedelmesség, s a szuverén egyéniség zabolátlansága, kalandkereső bátorsága, egyéni kezdeményező készsége. Ez volt a magyar huszár mássága. Ez emelte harcértékben mindenki más fölé. Ez a szemléletmód, erkölcsiség azonban nem a katonáé, hanem a szabad emberé, aki katona is egyben. Ezért joggal mondhatjuk, ez a szemléletmód és erkölcs az egész magyarságé volt eredendően, s amíg működött, a magyarság közösségi ereje is kikezdhetetlen volt. Néha-néha újabb korokban is felfénylett, maradandó dicsőséggel telítve 1848-49 és 1956 lélekemelő pillanatait. 1026
