Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10-11. szám - Pete György: Az örök huszár

Ma nem tudjuk ki a huszár. Nem azonosítjuk magunkkal. Sőt, mert nem esszenciálisán fogjuk fel, lesajnáljuk a huszárt. Belekötünk. Nem tetszik a csákója, vitézkötéses mentéje, dali pár pisztolya, kardja, csizmája, zsinóros nadrágja. Harcai, dalai, fél világot bejáró legendái, virtusa hidegen hagyja a nemhuszárt. A nem-huszár számára ő is szégyellnivaló, mint a bögatya.

Nem a farmerrel van a baj, nem a dizájnnal, nem az avantgarde-dal, nem a shop-pal. Ez mind tipikusan lehet huszár. Lehet virtus, huszárcsel. Végülis be kell venni lóhátról a várost. Tüzérség, létrák és tartalék élelem nélkül. Az élni akarás és élni tudás is huszár! A maskarák, álcák, majmolások, még az önfelejtés is lehet huszár (ideig-óráig).

A gyáva önfeladás, a mentális átállás, az örökség elherdálása, azaz a tarsoly kiürítése a nem-huszár mentalitás. A nem-huszár erkölcs.

Visz-e ajándékba a vendég cipőt a suszternek, kiflit a péknek? Nem a legsajátabb kincsét adja-e, amit csak ő adhat? Lehet-e menni Európába lakájként, óv- és kábítószerárusként?

Európa minket huszárokként hívott meg, és huszárokat vár. Még 1956 és 1989 őszére emlékezik. Utolsó heroikus huszárattakunkra és utolsó bravüros huszárcsínyünkre.

A magyar identitás voltaképpen az örök huszár identitása, ez az ősi örökség. Ezzel, ezt vállalva lehetünk magyarok Európában. S bennünk és általunk így él, élhet tovább az eurázsiai lovas, az örök huszár, ahogy génjeinkben is ott hordozzuk őt, dalainkban is ott rejtőzik, észjárásunkban, jellemünkben is ott lapul, mint a dús telér, hol eltemetódve mélyen, hol felgyűrődve a felszínre.

Ebből persze következik a József Attila-i gondolat érvényessége is: „az őssejtig vagyok minden ős” és „a világ vagyok, minden ami volt, van” euforisztikus, kozmikus azonosulás-mozdulata, világátölelése. A magát történetiségében felfogó ember lehet csak része az egésznek. Igaz ez a nemzetekre is. A rész mindig az egész része, ám az egész - mint tudjuk - nem pusztán összege a részeknek, hanem új minőség.

Mennyiségek önmagukban nincsenek - mondták a régiek. A minőségétől megfosztott számra alapozott scientifizmus ősoka a ember és a világ bajainak - mondja a régiek nyomán Hamvas Béla.

A magyarság európai lehetősége és kötelessége önmagának, mint résznek, mint európai nemzetnek teljes történelmi-kulturális értelemben vett visszahó- dítása, kitisztítása és továbbépítése. S ha így lesz, ha e gondolat érvényre jut, e „huszárszám” is többnek bizonyulhat majd egyszerű főhajtásnál. Bár ha csak ennyi volna is: megérdemli az örök huszár.

Folyóiratunk 1994. évi számainak megjelentetéséhez a Nemzeti Kulturális Alap és a József Attila Alapítvány anyagi támogatást nyújt.

1027