Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Pete György: Az örök huszár
PETE GYÖRGY z örök huszár RENDHAGYÓ TÖPRENGÉS ARROL; HOGY MIÉRT LEGYÜNK MÉGIS HUSZAROK Érzem, hogy valami nagyon nagy baj van a világgal. Nem újra divatossá vált régi válságfilozófiák, nem újabb keletű ökológiai vagy egyéb rémlátomások gerjesztik ezt az érzést. Ösztöneim jeleznek. Nehezen kihüvelyezhető álmok, oktalan szorongások, depressziók jeleznek, érthetetlenül fellobbanó indulatok, dühök feszegetik, rázzák agyamban az ajtót, mely - egyenlőre - eltorlaszolja előlük a tudatos tudatba vezető utat. Olyan ez, mint a harctéri idegesség, mint az állatok menekülési ösztöne földrengés előtt. Mint amikor valakinek mehetnékje van, de nem tudja hová. Mint amikor állandóan azt érzi az ember, hogy semmi sem jó úgy ahogyan van, ahogy lesz, ahogy lehet. Ha azt mondom, hogy úgy érzem, úgy gondolom, valami nagyon nagy baj van a világgal, akkor ez értelemszerűen azt is jelenti: valami nagyon nagy baj van az emberrel, nagyon nagy baj van a magyarral. Velünk. Ez a feszültség érződik környezetünkben, barátaink, ismerőseink szavaiban, gesztusaiban is. Éz a feszültség általános, és nőttön nő! Ez a feszült érzelmi és tudatállapot az elmúlt néhány évben alakult ki fokozatosan az újra szabaddá lett nemzetben. A megszerzett, vagy pontosabban megtalált szabadság szülte és magyarázza. Mert a szabadság: felelősség és feladat, amitől jószerivel teljesen meg voltunk fosztva egy emberöltőn keresztül. Ma tehát egy mentálisan és identitásában sérült nemzetnek kell megkerülhetetlenül vállalnia a szabadságszülte feladatot: újraépíteni önmagát, gazdaságát, erkölcsét, egész országát és beilleszkedni Európába. Hát csoda-e, ha remeg a láb, ha elszorul a szív, görcsöl a gyomor, hiszen nem tudjuk pontosan mit kellene és hogyan kellene tennünk. Talán csak egyetlen kérdésre, a miértre tudjuk a választ kidadogni: mert nincs más lehetőségünk az életben maradásra. Az érem másik oldala pedig az, hogy az ezredforduló világa maga is bizonytalan, nem igen tudja felmérni önmaga lehetőségeit. Európa is, a világ is válságban van, mint mi. Éppúgy elbizonytalanodott, legitimitása éppúgy inog, azaz csak gazdagabb és erősebb (legalábbis részben), de nem kevésbé frusztrált, mint mi. Eszméi kiüresedőben, limesein nyomorgó milliárdok. Egy eljövendő inváziótól rettegve a jóléti társadalom tehát most szervezkedik az immár „egypólusú” világban. Éurópa is készül visszavenni - lehetőleg minél olcsóbban - régebben elkótyavetyélt keleti fertályát. Persze nem sietve, és finnyásan válogatva. 1025
