Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Molnár Gergely: Adalékok a "nagy háború" történetéhez
vonaton - az ütközőkön —, deszkadarabokon bóbiskolva elérték a határt. Ha gyalog vándoroltak, azt mondták, hogy „munkára megyünk”. Tarnopolban katonai kommandó elé állították, megfürösztötték és vagonba rakták őket, s Brassón keresztül Budapestre hozták a káderjükhöz, s onnét bocsátották haza 28 napi szabadságra, melynek leteltével visszament, s 5-6 heti abriktolás után ismét 28 napi szabadságot kapott. Közben „gazdálkodás” címen megérkezett a fólmentése az év (1918) november 30-ig. De most meg az a nagy baj, hogy „nem köll az asszonynak”. Azt mondja az asszony, hogy „eddig igön jól mönt mindön, míg az ura oda volt, de most nem jól érzi magát...” Azt is beszélte még Pap Antal, hogy mikor vitték őket Oroszországon keresztül, mindenütt hideg, havas volt a tájék, Orenburgnál kezdődtek csak a zöld fák. Taskentban pedig, mikor odaértek, már „pirosodott az epör, zsöndűt a búza, és olyan meleg vót, hogy majd mögfulladtunk a vonatba”. (A feleségével lassan mégiscsak összeédesedett, és együtt élnek kispáhi szép, 80 holdas tanyás birtokukon.) BADINSZKI PÁL 38 éves kisbirtokos, evangélikus vallású. Hadba vonult 1914 augusztusában, a harmadik mozgósításkor, a 29. gyalogezred 1. hadtáp-zászlóaljához Budapestre, honnét 1915 derekán Szerbiába vitték; részt vett az ez évi októberi áttörésben. A Száván történt átkelés után visszavonták őket, s elvitték az olasz frontra, és ott a 29. népíolkelő ezredbe osztották be. Itt 1916. június 20-ig volt, és többféle beosztás után november 20-án, 21-én és 23-án nagy ütközetekben vett részt. Csak mintegy 200 ember maradt az ezredjökből. Aztán pihenőbe küldték őket, de kiegészítést kapva ismét rajvonalba küldték ezredjöket; két nap múlva megint hátravonultak pihenőbe, hol június 2-ig voltak. Aztán Tirolba vitték őket, s innét pedig öt nap múlva az orosz frontra, Luck tájékára - 1917. június 15-én. Másnap délután támadás következett, melyben az oroszokat visszaverték. Akkor éjjel azonban 7-8 óra hosszat visszajöttek, mert féltek a bekerítéstől, mivel nem volt elegendő tartalék, csak a 29. gyalogezred, meg tőlük balszárnyra a 17-esek. Június 24-én német kiegészítést kaptak, s az oroszokat nagyon visszaverték. Július 3-án ismét támadtak. Július 16-án hajnalban estek orosz fogságba az 1-esek, a 17-esek, a 29-esek meg egy dragonyos ezred is. Elfogatásuk amiatt történt, hogy a bal szárnyukon lévő csehek áteresztették a muszkákat. Abból is gondolja ezt, hogy főhadnagy ura még előző este azt mondta nekik: — Feküdjetek le, fiaim, mert tudom, hogy nem aludtatok régen; nincs semmi baj! O azonban nem bírt aludni. Egy bajtársával leült egy árokba. Hát egyszer csak hallják ám, hogy huri, huri! Felnéznek, hát öt muszka már ott állt a lövészárok partján, hosszú, piszkafa-forma bottal... Futásnak eredtek. Dirr-durr! A muszkák egész golyózáport eresztöttek utánuk. Szegény jó bajtársát keresztüllőtték. 0 is megsebesült, a bal alsó karjában az inakat széttépte egy golyó. Elesett és bemászott egy bevésett aljú dekungba, s ott várta meg, míg átvonult fölötte öt rajvonal. Az ötödik átvonulás után kinézett, s látta, hogy hadapródokat, őrmestereket, szakaszvezetőket és szanitéceket húzgálnak ki a muszkák az árokból kezüknél 1016
