Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Molnár Gergely: Adalékok a "nagy háború" történetéhez
gedett a lábaira, és az egorjevszki táborba mentbe, onnét Tambovba szállították. Innét 1918. április 14-én - miután előtt a piacon orosz katonaruhát, köpenyt és egy nagy sapkát vett — megszökött, s előtt vonaton Szmolenszkba, majd kéregetve, koldulgatva gyalogszerrel Orsába jutott. Ott már németek voltak, és elhozták Hóimba. Onnan azután hazakerült. MOSKOVICS IMRE 25 éves, római katolikus, nőtlen cipész. Besorozták Kecskeméten 1915-ben a 29. gyalogezred 2. zászlóaljának 2. századába, a 2. szakaszba, mindjárt bevonulása után Galíciában bicikli osztaghoz osztották be, mert jól tudott biciklizni. 1916-június 2-én Bruszilov muszka generális nagy bukovinai offenzívájakor a magyar sereg bevonulása alkalmával nyolcvanadmagával Jákobéiból Kirliba- bába küldték felderítés céljából. Kirlibabához mintegy három kilométerre lehettek már, mikor az oroszok zárótüzet adtak rájok. Kétoldalt a majd 200 méter magas hegyre menekülniük lehetetlen volt, elöl is, hátul is halál várt rájok. A biciklis osztag nagy része ott is maradt halva. Egy gránát őt is levágta, oldalbordáját betörte, kezefejét átlyukasztotta, mellét meg behorpasztotta. Eszméletlenül maradt a gránát vájta gödörben, a kőtörmelék alatt. Másnap estefelé a kirlibabai barakk-kórházban tért magához mint orosz fogoly. A Fekete-tenger melléki Poltavába vitték, hol négy hónapig feküdt kórházban. Egészen összelapított felsőteste gipszbe volt pakolva. Felgyógyulása után is ott marad a kórházban mint ápoló szanitéc. Megtanították a sebkötözésra és kioldozásra. A kórházi személyzettel együtt lakott és étkezett. Jó sora, jó kosztja, jó fizetése volt. 1918. április havában, mikor a bolsevizmus mérge az orosz hadsereget, sőt az egész orosz népet már megmételyezte, felszólították ókat, hogy aki hajlandó volna terjeszteni a bolsevista eszméket a magyar hadseregben, azt hazabocsá- tanák. 0 is ajánlkozott, bár — mint mondja - csak színből, s pár napig hallgatta a bolsevik eszméket propagáló tisztek előadásait. A betanítás ultán hazaeresztették. Vele jött két kirlibabai sebesült társa is; egy Csáthi János nevű zagyvarékasi fiú, kinek bal karja, s egy Tisza menti cigány, kinek meg az egyik lába hiányzott. Lembergben már több szeren verődtek össze, s megfigyelés címén pár hétig ott tartották őket. Ez idő alatt azonban orvost nem láttak, de a cselák tisztek annál erősebb rábeszélés alá fogták őket, hogy a bolsevik eszmékkel hagyjanak föl... De nem hallgattak rájuk, pedig meg is verték őket. Budapest-Kelenfoldről különböző ezredekbe osztották szét őket. Őt a 24. gyalogezredhez, az olasz frontra küldték le, és ott oltogatták az orosz mérget a magyar katonákba. A beszéd veleje - mint mondja - mindig csak az volt: „Minek lőjek én le egy embert, aki engömet sose bántott, a király vagy egynéhány főember kedvéért?” 1012
