Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Molnár Gergely: Adalékok a "nagy háború" történetéhez
KRIZSÁN JÁNOS 1896-ban született; római katolikus vallású tolvajosi szegényember fia. Besorozták 1915 márciusában a 30. gyalogezred 3. pótszázadához. Kiképzése Pesten történt, utána orosz Lengyelországba, Dubnóba vitték. Csernovicnál fejlövést kapott. Két hónapig Munkácson, aztán 1916. május 15-ig Pesten feküdt kórházban. 19 nap szabadsága után gépfegyvertanfolyamon volt, s a 24. géppus- kaoszotaggal Kirlibabába vitték, hol 1916. szeptember 17-én fogságba esett. Fogolyként előbb Kijevbe, majd a szibériai Omszkba, onnét meg Taskentbe vitték, honnét megszökött, de elfogták, és ismét Omszkba vitték. Újra megszökött, és pár hétig vonaton jött hazafelé. A vonatról leszállva, megint csak elfogták, és Szentpétervár tájékára vitték vissza Ktinkovka faluba (viadkai kormányzóság), egy vasbányába. Itt 12 hónapig dolgozott, vagonos volt lent a bányában. 1917. december havában a szkoboszkói lágerba ment, s onnét egy kicserélési transzporttal hazajött. Orsánál, Ukrajnában adták át a német katonai hatóságnak. Innét Helmbe jött 14 napi megfigyelésre, s onnét 1918. augusztus 14-én Pestre. 52 napi szabadságot kapott, melynek letelte után Kecskemétre vonult be, és ott érte a forradalom. RAJ TÓT IMRE Református, nős, három gyermek atyja. Elvitték 1914-ben a 29. honvéd gyalogezred 8. munkásosztagjába Przemislbe, a már előbb - Kis Péternél - leírt munkára. Fogságba esett 1915. március 22-én, Przemisl elestekor. Elvitték Taskentbe, innét három hónap múlva a trojecki fogolytáborba (három hónap); aztán visszavitték az Azovi-tenger partján levő Rosztovba, hol munkára osztották őket szét. Ő a Don folyó melletti Konstantinovka városba került. A Don folyón védőgátakat, zsilipeket, vízduzzasztókat készítettek, hogy a folyó hajózható legyen. Itt volt egyhuzamban 1918 júniusáig, mikor megszökött; felült egy Donon úszó hajóra, és visszament Rosztovba, onnét vonaton Bukovinába, innét pedig megfigyelés után 1918 nyarán haza, Orgoványra. A végzet, mely a háborúban elkerülte, itthon érte el. 1928-ban egy este hazatérőben - valószínűleg boros fejjel - a vad természetű Kéri László gazda tanyájára bódorgott be a sötétben. Kéri - valószínűleg szinte boros fővel - rövidke kérdés: „Ki vagy?” és a ki nem elégítő felelet („én vagyok”) után 3-4 lépés távolságról főbe lőtte. Azonnal meghalt. TÉGLÁS JÁNOS Római katolikus, nős, egy kis családja van; mikor hazajött 1918. július 20-án, akkor 33 éves volt. Fogságba esett 1916. június havában Luck mellett, Volhiniában. Fogolyként először Tverbe (tverszki kormányzóság) vitték, hol öt hónapig műúton dolgozott; a földet talicskázta az útra. Lakásuk egy iskolában volt, kosztjuk-kenyerök elég jó, de húst az öt hónap alatt nem látott: kása, lencse és borsófőzeléken éltek. 1916. december havában a petervenszki kormányzóságban levő Novgorodba 1013
