Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Molnár Gergely: Adalékok a "nagy háború" történetéhez
tottak útnak Taskent felé, meg három vagon húst és sok zabot. A bolsevikok közeledtének hírére azonban az őrök ott hagyták a vonatrakományt, melyen aztán ők szépen elkezdtek osztozkodni. A húst és zabot nemigen bántották, de a kenyeret zsákszámra pakolták, ki amennyit csak bírt. 1919. január 25-én jól felpakolva megint útnak indultak. Utjok nagyobb részét gyalog tették meg. 1919. március 15-re, a szabadság ünnepére ért haza a bolseviki uralomba... ÜRÖGI LAJOS Nős, református vallású, 29 éves volt, mikor bevonult 1914. július 27-én az 1. honvéd gyalogezred 2. századához; ugyanezen év augusztus havában vitték Orosz-Galíciába: Ravaruskába, Tomasovba. Szeptember 9-ig osztrákokkal, csehekkel együtt folyton az ütközetben volt, de a csehek átszöktek az oroszokhoz, őket pedig a muszkák Tomasovnál bekerítették, az egész zászlóalj tönkrement, s ő is fogságba esett. A bekerítést úgy adja elő, hogy éppen egy erdő mellett voltak rajvonalban; igen megfogyatkoztak már, és őrnagyjok visszavonulást parancsolt nekik, de akkor látták, hogy a muszkák a hátuk mögé kerültek, hogy elfogják őket. Hóimig gyalog hajtották őket; ennivalót igen keveset kaptak, az útmenti vadkörtefákról éldegéltek meg torzsát ettek. Az orosz őrök megengedték, mert — mint mondja — sajnálkoztak rajtuk, hóimban bevagonírozták és Kijevbe vitték őket. Megháltak, és másnap mentek a szibériai Pertopavlovszkba. Ekkor látta az Isim folyót, melynek környékéről magyar eleink fölkerekedtek új hont keresni. Mondja, hogy a köztük levő tanult emberektől is hallották ezt, az oroszok pedig azt beszélték nekik, hogy egy Magyar nevű falu még most is van azon a tájon. (Pár széz évvel előbb Kijev város egyik kapuját még Magyar kapunak hívták!) Petropavlovszkban három hetet töltöttek, s mentek tovább befelé, Habarovszkba; ez kormányzósági székhely. Útja közben látta Omszkot, a száműzöttek búcsúzó helyét: Irkutszkot, meg a Bajkál-tavat is. Habarovszkban 18 hónapot töltöttek; az első telet kaszárnyában. 1915 nyarán bementek egy nagy erdőbe, s ott országutat készítettek Port Arthur felé. Kubikoltak. 3 hónapra kaptak 1 rubelt és 70 kopeket, ez volt a nyári kereset. Az útcsinálás úgy történt, hogy a habarékot elkotorták a mérnökök által kimért földről, aztán kihányták az árkot kétfelől, az árokpartot gyepszínnel kirakták és fenyőfa szögekkel odaszegezték, mivel — mint mondja - ott nyáron óriási esők vannak. Igen nehéz munka volt, mert egy-egy emberre naponként két szazseny - két ölnyi — terület volt kivetve, mit fel kellett árkolni. Naponta két font kenyeret kaptak, meg levest és olajjal leöntött, hagymával kevert tatárkát. Habarovszkból 1916. május 10-én jöttek el a Rjezan kormányzóságban levő Egoijevszk gyárváros szövőgyárába, mely a Hidov tetvéreké volt. Ott turfát (tőzeget) préseltek: a földből elevátorkarokkal kiemelt gyökerekből, korhadt tüskökből és mohából préselték össze gépek által, s a napon megszárítva, vele fűtötték a gyár gépeit. 0 is egy préselőgép mellett volt alkalmazva. Ezt a munkát csak nyáron végezték, télen pedig bent a gyárban fát s mit hordtak a fűtőházba. Fizetésük 2 rubel volt; a keresetükből maguk vásárolták az enni-inni valót a telep mellett levő kantinban. Két évig dolgozott ebben a gyárban, s akkor 1917 decemberében megbete1011
