Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Molnár Gergely: Adalékok a "nagy háború" történetéhez
honvéd gyalogezred 7. századjához. Orosz fogságba esett 1915. március 22-én, Przemisl elestekor. Először az ázsiai Szkobelevben lágerban, majd az európai oroszországbeli Sulinban szénbányában dolgozott. Innét megszökött, és folyton nyugat felé vándorolgatva egy másik szénbányába jutott. Azt meséli, hogy itt egy igen gazdag úrinővel, állítólag egy mérnök feleségével szövetkezett össze, ki mellett aztán fejedelmi boldogságban volt része. Kiskirály lehetett volna - meséli -, de a honvágy meg a családjára gondolás - mint Jánso vitézt Párizsból - csak hazafelé vonzotta... Beszél a bolseviki rémes uralomról is - szerénte közönséges rablóbanda. (Pedig ő már csak tudja, hogy miben áll ez a dolog!) A német csapatok megérkeztekor nekik is azt mondták: ha akarnak, mehetnek, ha pedig jobb szeretnek ott, hát csak maradjanak. 0 is elindult hazafelé. A határig vonaton jött, mert pénze volt bőven, úgy mondja, hogy az a bizonyos úrinő 600 rubellal bocsátotta el... Pár heti megfigyelés után Kecskemétre, s onnét 51 napi szabadságra (sza- badságos levele augusztus 17-ig szól) hazajött. Itthon azonban öröm helyett bánat várt rá. Felesége hűtlen lett hozzá. (Köztudomás szerint csakugyan a vörös Beer Pál gazdával él bagóhiten.) Mint mondja, még csak kezet se fogott vele! Két kisgyereke szolgál, egy meg az asszonnyal van. Nagy tajtékpipával a szájában szólított meg 1918. június 17-én, egy csütörtöki napon, amint jöttem be a piacról. Az országúton, a torony előtt állva beszétle el a fentebbieket. Megmutatta a szabadságos levelét is, „mert hát - mondá gőgösen - a tisztölendő úr már csak jobban tud olvasni egy kicsit, mint én”. Nagy rongyos bőrtárcáját elővéve - abban volt a szabadságos levél -, valami papírokat is mutogatott, melyekről azt mondta: „ezök mög a kötelezvényeim”. Sorra néztem őket. Féltenyérnyi papírokon, tanult ember kezeírásával rövid elismervények voltak arról, hogy ez s ez Szkobelevben Agócs Ferenctől 25, 40, 50, 60, 100 stb. koronát kölcsön felvett... Egy pár adósnak - pl. H. Szabó Lajosnak, Nagy Eleknek - a keze írását magam is felismertem, meg a két előttemező tanú közül is Göbölös Jánosét, a másik tanú - Benyák Varga Imre (híres juhász!) - nevét a kis okmány írója írhatta alá. Kérdeztem aztán, hogy hol s hogy tett szert erre a sok kiadott pénzre? - Lóval és jószággal kereskedtem - felelte. - Ezredesek és nagy tiszt urak voltak a barátaim; egészen hírős embör voltam én ott, kérőm szépön! És mikor ezt mondta, mélyen lehúzott spikája ellenzője alól kipislogó elszánt szürke szemei villanásából, meg jobb keze fejének sajátságos, maga felé kaparintó mozdulatából mindent megértettem! És még azt is hozzá tette aztán: - Persze, hogy el köllött bánni egy pár embörrel...” Most, hogy családi élete felbomlott és nincs otthona, hát Bugacon, Kecskemét városánál 40 év óta szolgáló apjánál: Agócs József juhász-számadónál húzódott meg. KIS PÉTER 23 éves, római katolikus vallású; Kis István fia a Tolvajosból. Elvitték 1914. augusztus hónapban „árbájt”-ra Przemislbe. Ott dekungokat csináltak, erdőt hánytak ki, hogy az ellenség ne bírjon jönni az összedöngetett fákon 1008
