Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Molnár Gergely: Adalékok a "nagy háború" történetéhez
keresztül alagutakat vájtak a „werkek”* alá, hogy az ellenség bevonulása esetén fel lehessen a várakat robbantani; a havat és sarat hányták ki a dekungokból stb. 1915. március 22-én, Przemisl elestekor fogságba esett. Március 28-án elhajtották őket is. Előbb gyalogosan, majd vonaton a Kína határán levő trojeszkói lágerba jutottak. Ott a kórházba, a konyhákba meg a fűrésztelepre vizet hordtak. Azt mondja, hogy ez aláger 18 nagy „kűkaszárnyából” áll. Reggelire teát kaptak, délre hallevest vagy káposztalevest, estér pedig köleskását. Ebben a lágerben 11 hónapig volt. 1916. júliusában az európai Oroszországban levő Penzába jöttek vissza, s ott kiosztották őket munkára. 0 egy báróhoz jutott, s ott 18 hónapig lovász, majd szobainas volt. Azt mondja, hogy a báró 1918. január havában megszökött, mert a bolsevikiek elvették mindenét, és őt magát meg akarták gyilkolni. A bárónak - meséli - nehány száz hold erdeje volt; azonban csak a fa volt az övé, és mindig azt vágatta muszkákkal és magyar hadifoglyokkal. A Svezsenika nevű fűrésztelepen lakott a báró a feleségével meg egy hétéves és egy 16 éves leányával. O itt mint belső szolga a főzésben és takarításban segített. Innét szökött meg a bolsevikiek elől a báró, a felesége meg a lányai azonban ott maradtak. Azt mondja, hogy mikor elmenekült a báró, a „cibil népek” mind széthordták a sok fát... Fogolytársai bementek a lágerba, de ő ameddig csak bírta, tartotta magát, végül ő is bement a sacki lágerba. 1918 május havában orvosi vizitre jelentkezett. Az orvos megvizsgálta, és a rokkantak közé vette be, merthogy a nyaka fájt (meg azt mondta, hogy tüdőbajos)... Május havában Moszkvába ment, hol június 12-ig kórházban feküdt; onnan elindulva, még abban a hónapban német kéz alá került a galíciai Ma- ladecsnában. Innen június 21-én elhozták Új-Zsolnára megfigyelőbe, onnét meg Pestre hozták, és itt a 13. h uszárezred 2. századjához huszárnak sorozták be. Mikor berukkolt, négy nap múlva 56 napi szabadságot kapott az ezredétől. Szabadságolása alatt kiütött idehaza az 1918-as forradalom, és itthon maradt... KIS MIHÁLY 26 éves, római katolikus; a bugaci határon lakó özv. Kis Ferencné fia. Elvitték 1914. augusztus 1-jén Przemislbe hadi munkára; agyúkat állítottak, sáncokat, lőszerraktárakat, barakkokat építettek. Azt mondja, hogy ott lóhúst is sokat ettek, de utoljára még az se volt. 1915. március 22-én, Przemisl elestekor fogságba jutott. Százával, transzportokban hajtották őket az oroszok, s vitték őket Taskentbe, hol három hónapig pihentek, majd visszahozták őket a jekatyerinburgi kormányzóságban levő Jo- zefkába, hol a vasgyárban dolgoztak; vagonokat raktak tele vassal, vasútat építettek, kocsihoz vagy hídhoz való - vagy szerszámvasat csináltak. A gyár szélén levő barakkban tanyáztak. Naponta 1 rubelt kaptak, a koszt nem valami jó volt, mert mindég csak köleskása meg árpakása járta; elvétve, egy hónapban egyszer kaptak gyári tésztát (makarónit); húst igen ritkán és igen keveset kaptak; naponta 1 kiló barna és 1/2 kiló fehér kenyér járt nekik; félévenként egy öltözet jó erős ruhát is adott a gyártulajdonos. * werk: erődítmény 1009
