Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10-11. szám - Molnár Gergely: Adalékok a "nagy háború" történetéhez

vasúti állomásra vitték őket, hol vasúti munkát végeztek, slipperfákat* és sí­neket hordtak. Innét meg a szamarkandi lágerba, hol - mint mondják - igen sok hadifogoly elpusztult a mieink közül is. Aztán Penza szétosztó állomásról szétosztották őket. A két testvér a Moszkvától mintegy 180 km-re eső Kolomuc gyárvárosba jutott; József egy zöld­ségtermelő gazdához, István pedig egy szövetkezeti boltba, szolgának. 1918. január 22-ig volt itt, akkor ott hagyta helyét. Az okot, hogy miért, nem tudtam kivenni belőle. Ott lígett-lógott még május 22-ig, s akkor mindketten megszök­tek. Moszkva, Tula, Kurszk és Kijev volt útjok iránya. Utóbbi helyen a német csapatok átvették őket, és Lembergbe vitettek; megfigyelés alatt Dunajecben voltak. A 29. gyalogezredtől kapták elbocsátólevelöket. HARDISZABÓ LÁSZLÓ Göböljárási kisgazda ember. Feleséges, családos. 1918. január 23-án va­sárnap a délelőtti templom után találkoztam vele a községháza tornácán, hol sokan vártuk a munkára kirendelendő — orosz, szerb stb. — hadifoglyok szét­osztását. Én magam is három oroszt kértem a 6 hold szőlőm meg a parókia melletti kerti szőlő és 17 hold papi föld művelhetése végett. H. Szabó László ekkor beszélte, hogy 1914. június 17-én vonult be a 29. honvédgyalogezred 1. századához. Przemislben esett 1915. március 22-én ő is orosz fogságba. Taskent, Jabasi és Szkobelovban (ázsiai Oroszo.) 13 hónapig volt kaszárnyában, lágerben. Aztán visszahozták európai Oroszországba, a „Donszki oblaszt”-beli Sulin városba. Mint mondja, a Fekete-tengertől mintegy 25 km-re van ez a helység. Itt két hétig szénbányában, majd hét hónapig egy orosz árendás gazdánál - nevét nem tudja - volt alkalmazva. Egy öreg és egy 35 év körüli gazda volt a háznál. Utóbbi afféle „felmentett” ember lehetett, mert a tejet, búzát meg krumplit mindig hordta a katonasághoz. A bolsevikok és kozákok közötti harcról ő is tud. 1918. május 5-én német és osztrák-magyar csapatok jutottak a helységébe, s a németek azt mondták nekik, hogy akinek van költsége az utazásra, hát mehet haza! Ő is vonatra ült, és Tarnopolig jött, majd a közeli Galac községben két hétig megfigyelés alatt volt. Aztán Budapestre, majd Kecskemétre jött, s onnét tegnap haza - 56 napi szabadságra. Azt mondja, hogy az orgoványiak közül Kelemen Gábor, Nagy Elek és Lo­boda Zsigmond Taskentben haltak meg - kórházban, fejtífuszban, mikor még ő is ott volt. Kelemen Gáborról mondja, hogy szép kövér volt, de egyszer csak megbetegedett; maródivizitre jelentkezett, kórházba került, honnét többé élve nem is jött ki. H. Szabó László meghalt tüdóbajban idehaza, 1920 májusában. AGÓCS FERENC Pásztorember, gulyás, nős, három gyermek apja, római katolikus vallású; majd öles magas. Bevonult az első mozgósításkor 1914. július havában, a 29. * slipperfa: vasúti talpfa 1007

Next

/
Oldalképek
Tartalom