Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - HARMINC ÉVE INDULT ÚTJÁRA AZ ÉLETÜNK - Káldi Jánosné: Az ÉLETÜNK szellemi-irodalmi előzményei, indulása és elemzése 1963-tól 1967-ig (tanulmány)
tatja be a Vas megyei Dobogó-tanya cigányainak életét. Megdöbbentő, hogy milyen megrázó mélyből! embertelen környezetből, nyomorból és megaláztatásból indult a putrilakók útja, honnan jutottak a napfényes, világos, rendezett falusi otthonokba. De az útnak nincs még vége, a putrilakók mennek tovább: most kezdődik a művelődés, az iskoláztatás űtja.'Sztankay József a szüntelen munkában vásó, a gyermek leikéhez és érzelemvilágához semmit nem értő apa (akinek tizenkét éve meghalt a felesége) s tizenöt éves egyetlen leánya közötti szakadékról és annak feloldásáról ír izgalmas riportot.36 Jelentősek Kuntár Lajos és Csordás János népművelési témájú, tanulságokat adó írásai. Kantár Lajos több írással is szerepel: ír a „népművelési eredményekről és gondokról”, a művelődési otthon mozgalomtól, a csörötneki és a nemeskeresztúri művelődési otthon tevékenységéről. Csordás János saját zalai (balatonmagyaródi) népművelési tapasztalatait veti papírra Egy népművelő naplója címmel.37 Czoma László a zalai olajbányászok életét mutatja be egy riportszerű írásban. Ebben a rovatban számolnak be az írók színesen és érdekesen hazai országjárásuk, utazásuk során szerzett tapasztalataikról is. Dávid József Kőszegről, Pósfai H. János az 1965-ös Vas megyei nagy árvízről és Tacskánd-puszta életéről publikál érdekes beszámolót. Figyelmet érdemel Csordás János Balatongyörökről készült feljegyzése és Káldi János verses ciklusa az 1963-as országjáró útjáról. Ugyancsak a hazai jegyzetek között jelennek meg a kiállításokról, a színházi és egyéb művészeti produkciókról és eredményekről szóló híradások is. Z. Szabó László ír szakavatottan Lakatos József kiállításáról, Bartha László könyvillusztrációiról, Hehler László pápai festőművész az 1964-es Balatoni Nyári Tárlatról, Borsos Miklós művészetéről, Takács Sándor ágplasztikáiról, Kristó Nagy István a veszprémi festők 1963. évi őszi, a vasi képzőművészeknek pedig az 1965-ös őszi kiállításáról ír beszámolót. Fodor András Jancsó Miklós így jöttem című nagyszerű filmjére hívja föl a figyelmet az 1965. évi harmadik számban, hangsúlyozva, hogy „a film igazmondásának művészi módszere, alkotói tisztessége is közkinccsé legyen”. Németh László komoly pedagógiai gondolatokat boncolgat egy jegyzetében.38 Ezek mellett még sok-sok bemutatás, elgondolás, fejtegetés és jegyzet található az antológiasorozat négy évfolyamában. A szerkesztők tudatosan fektettek nagy súlyt az antológiának erre a részére, tudván azt, hogy főleg ez a rovat adja-viszi az eleven életet az Életünkbe, s ezért aránylag jelentős terjedelmű oldalszámot (általában 20-25 oldalt) bocsátottak rendszeresen a rovat rendelkezésére. A Szemle rovat A kiadvány, az első két számot leszámítva, rendszeresen közöl bírálatot a megjelenő új könyvekről. Általában négy-hat könyv mérlegelését találjuk egy-egy számban. A kritikák írói közt a következők neveit találjuk leggyakrabban: Z. Szabó László, Takács István, Kristó Nagy István, Tüskés Tibor, Bertalan Lajos, Várkonyi Nándor, Szabó Erszébet és Németh József. Ritkábban találkozunk a kritikusok közt Poszler György, Cs. Nagy István, Káldi János, Lőrinczy Huba, Könczöl Imre, Rózsa Béla, Pomogáts Béla, Pór Péter és Ordas Iván nevével. Az ítélkezések alaposak és tárgyilagosak, s bármelyik kritikai folyóiratban megállnák a helyüket. Általában a Dunántúlhoz kötődő írók könyvei kerülnek következetesen bírálatra. Kritikát olvashatunk - többek között - Illyés Gyula Dőlt vitorlájáról, Galgóczi Erzsébet Kegyetlen sugarak című könyvéről, Bárdosi Németh János Vacsoracsillag és Takáts Gyula Évek, madarak című válogatott gyűjteményéről, Pákolitz István Messzenézőjé- ről, Káldi János Rábaparti elégiájáról és Keresztury Dezső Emberi nyelven című válogatásáról. A négy év alatt összesen ötvennégy könyvről publikált kritikát az Életünk, s ez nagyon dicséretes szám egy évenként háromszor megjelenő kiadvány esetében. 378
