Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - Határ Győző: Életút 2.
nap reggel a sorakozón kihirdették, hogy elkaptak és „agyonlőttek” - ez, bár nem volt igaz, nem tartozott a lehetetlenségek világába. Ez itt a Benczúr utcában a negyedik alkalom volt, hogy rövid úton a másvilágra küldjenek. A saroképület valaha a magyarországi Szabadkőmíves Nagypáholy palotája volt - annak a kapujából lépett ki két géppisztolyos orosz, a hórihorgas katona tökrészeg, a tömzsi alacsony, a társa, színjózan. Gondolom, az egész néptelen, kihalt környéken én voltam az egyetlen civil ürge, aki akkor a fejébe vette, hogy arra vetődjék. Megnéztek, jól felmustráltak, kivált a részeg. Szürke esőköpeny (tán tábori), szürke bakancs (tán katonai), szőke, fiatal, borotváltképű (nyilván hogy elváltoztassa küllemét). így ítélhettek meg és gyanúsnak találtak. A hórihorgas homlokára tolta kucsmáját és tökrészegen hadrálva, utánam kiáltott:- Firitz! Firitz! Igyi szjudá! Még meg is toldotta egy-két káromkodással. Mi más segíthet itt, mint a lélekjelenlét. Visszamentem és a világ legtermészetesebb hangján, barátságosan elmondtam, mi járatban vagyok. Oroszul. , KL Oroszul...?! Hát. Ma már aligha tudnám: még olvasok folyékonyan, de ötven éve nem beszélek oroszul. Angliában? Se alkalmam rá, se szükségem. De akkor?! Áldom istenemet, hogy „Mordocskámmal” összehozott a Rózsa utcai pravoszláv templomban: az orosztudásom mentett meg. Igaz, nem egykönnyen, de nem ám! Mert mondhattam én az én tökrészeg, hórihorgas oroszomnak akármilyen nyelven akármit, rámbömbített és mint aki nem is akar szóhoz jutni hagyni, rám szegezett géppisztollyal csak a magáét hajtogatta:- Szvólocs! Nyigagyáj! Firitz! Firitz! Uzsasz agyín... Társa, a tagbaszakadt köpcös meg csitította; félrerántotta a kezét a ravaszról, és míg így igyekezett megakadályozni sommás elintézésemet, a pártomat fogta és sipircelve zavart-hessentett, hogy szedjem a nyakam közé a lábomat.- Nu-ka, balnyica iscsos. Szlavno, haraso. Szkari! Szkari! Nekem meg több se kellett. Határozott (noha szerfölött sietős) léptekkel nekieredtem a palota nyitott parkján át s alighogy kerteken-udvarokon át vad futásba kezdtem, a részeg már vaktába utánam eresztett egy géppisztolysorozatot s ahogy görbült a kovácsoltvas, bizony ott volt mögöttem a pásztázó sorozat a rácson (onnan tudom, hogy egy alkalommal visszamentem és a jelenetet a helyszínen „helyszíneltem”). Jó órás gyaloglás után, amikor már a Ligetet is elhagytam, valahol az Amerikai úton - vagy tán a Hermina úton? - ráleltem arra, amit kerestem: a kórház a Vakok Intézetében működött... KL Az Amerikai úton nincs, de ha a Vakok Intézete, akkor az ott kell legyen az Ajtósi Dürer úton, mégiscsak a Ligetnél. Ne haragudj, ez a Ligeten túl volt, jóval túl: nagy szecessziós épület KL Ott is van egy Vakok Intézete, a Hermina útnál s az is szecessziós... Akkor a távolabb eső a kettő közül. Az utcanevek kikoptak belőlem, mint a sitten a sittesekből; de le tudnám rajzolni: a végén majd még az épületeket is úgy fogjuk személyazonosítani, mint a bűnözőket, „identikit” alapján... 952
