Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - Határ Győző: Életút 2.
. Ah Dieu! que la guerre est jolie Avec ses chants ses long loisirs (APOLLINAIRE, Calligrammes) (6) A FRONT ÁTCSAPÁSA A KÖRUTAKON ÉS PEST MEGTISZTÍTÁSA A DUNA VONALÁIG; NAPPALJÁRÓ KÍSÉRTETEK A HÍDJAIT VESZTETT BUDAPESTEN. VAKTÁBAN NEKIVÁGOK A HÁTORSZÁGNAK - KÓRHÁZ-KERESŐBEN. ARRÓL, HOGY MI APRÓSÁGOKON MÚLHAT AZ EMBERÉLET - AVAGY MILYEN ÉRZELMI BEVÉRZÉS A GYÍKNAK, FARKA-ELVESZTÉSE, HA EZEN AZ ÁRON MENEKÜL. A SZÁNKÓ-HORDÁGYON SZÁLLÍTOTT BETEG ÉS A LÁTVÁNY, AMI ELŐTTE ELVONUL: AKASZTOTT KERETLEGÉNYEK AZ OKTOGON GÁZLÁMPÁIN - LÓVONTATÁSÚ OROSZ TÁBORI ÁGYÚK A HŐSÖK TERÉN; AZ ÖREGÚR NÉMÁN, SZEMMEL, KOMMENTÁL. MOKÁNY UKRÁN KATONÁK, TÖRPE LOVAK BEKÖTÉSE A FÉNYESKÁVÉHÁZAKBA; KURJONGATÓ ASSZONYVADÁSZAT - SZORONGÓ ASSZONYMENTÉS ÉS KOCKÁZATAI. KL S ezzel életutad fordulóponthoz érkezett - igaz? Ott tartottunk, hogy az arcvonal átcsap a körutakon hídtól hídig, és Pestet megtisztítják a németektől és a nyilasoktól a Duna vonaláig... „Fordulóponthoz - életutam”?... Nekem, pajtás, az invocatio volna az igazi fordulópont: ha azon kezdenénk, a felfohászkodáson, sugallatért, vagy nevezhetnéd kegyelmi állapotnak, bánomisén, melynek igen szűkében vagyok - KL „Szűkében?!” Engem izgalomba hoz a történet és te most, az erős kávé után, lelankadsz...?! Vagy ez csak a szokásos, kora reggeli siratófal?! Eszed-tokja. Hagynánk abba. Hagynánk fel vele. Óvást emelek! Tiltakozom! Erőszak!... KL Most hagynánk abba, amikor Pest népe előmászik a pincelyukból és örömében táncra perdül, hogy élve megúszta...?! Még hogy örömében? Meg hogy táncra perdül? Mit hablatyolsz itt összevissza? Megdühödöm! KL Dühödj. Még a félholt halottat is előingerelnéd kriptájából - amilyen én vagyok. Üsse kő, kijövök a farbával. Minden ilyen önéletrajzírás/diárium-könyvelés/napló- feljegyzések olyanoknak az oltármenedéke, akik alkotó szellemnek hiszik/vall- ják/hirdetik magukat, de valójában nem igazán és nem egészen azok, és ilyen-és-hasonló pótcselekvéssel térnek ki a beismerés elől. KL Ezek szerint amit mi most csinálunk, az nem alkotás? Ez: „alotás”?! Veszekedett fenét. Csak épp ösztökélésedre, ennek a felmag- nószalagozott örökmozgónak elgagyarászom életutamat, holott minden ilyenre eminensen alkalmatlan vagyok. Ez egy - amit alázattal felterjeszteni bátorkodom. A másik - az már nem is farba és ki se jöjjek vele, akár. Ez a te téveszméd a győzelemről, hogy az afféle népünnepély, körtánc a májusfa körül, a hótakarta januárban. Tudod, a Jókai utca 1., a „svéd követségi ház” 1945. január 7-i megrohanása és a front január 18-i átcsapása közti tíz nap az interregnum jegyében telt el. Az emberek a pincékből elő-előbújtak, átszaladgáltak, szomszédoltak; jómagam nyíltan átköltöztem a szüleim pincéjébe - nem törődött vele a kutya se. A nyilasérzelmű légóparancsnokok behúzták a nyakukat, ám ez nem váltott ki különösebb jóleső érzést az ott bújkáló szökött katonákban, akik jártak-keltek s jelszavuk „tíz-nap-kivárás” volt. A pártszolgálatosokról lekerültek a karszalagok s ki így, ki úgy: ez 949
