Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)
ugrik a lóról, a szobrászhoz.) Szaggasd le rólam ezt a hacukát! (A szobrász ijedten kapja a vésőt, kalapácsot.) Nyúzzál már^ gyorsabban! BALJÁNTALJÁN (nézi kéjjel, míg az sziszeg) Nyúzom én örömmel! (Abíró végre ott áll, nagyjából „tisztán”.) FÉLNÓTA Na, kelmédről jól lepattog- zott a vakolat! (Mátyáshoz.) Te pedig, királyom, tárd fel igazi rangodat! MÁTYÁS (leveszi császár-maszkját) Én vagyok kolozsvári Mátyás, a megszökött szobor, ki a maga védelmét saját kezébe tette! (Csend.) FURFANGOSI (félre) Jaj nekem! (hangosan) Éljen Mátyás király! BABADAGA Isten hozta Mátyás! Ide a keblemre! FÉLNÓTA Lámcsak, hogy’ szeretnek! (gúny) Aki felgyújtotta házát — az tapsol legjobban a tűzoltónak. KÓRÓ Képmutató besték! FURFANGOSI De bizony, szeretünk téged, nagy Mátyás király! Hanem az ördögöt a pokolba kívánjuk! MÁTYÁS Minek kívánnád, úgyis ott van az! Ne csinálj még az ördögből is bűnbakot, te bíró! Szoborügyben ez egyszer nem ő a hibás! BABADAGA Hagyd az ördögbe azt az ördögöt! (súgva) FURFANGOSI (halkan) Biz az ördög számlájára kell írni mindent, eggyel több vagy kevesebb, néki már úgyse árt! (Hangosan.) Én úgy gondolom, felség: minden gonosz kútfeje az ördög. És úgy gondolom; minket mindig mindenben rászedett... Továbbá úgy gondolom... MÁTYÁS Állj te: ha túl sokszor mondod, hogy úgy gondolod, nem lesz időd gondolni semmire, csakis arra, hogy „úgy gondolod”. (Most hatalmas ricsaj, csatazajok.) DIRDUM-DURDUM (mint a forgószél) Mink vagyunk az új forgószél! Mink vagyunk az új forgószél! (Dalolva, dobolva.) Előre ördögök, csatára ördögök! Eget-fóldet fejtetőre! Megyünk, megyünk csak előre! Csatára ördögök, előre ördögök! PESTBUDAI Rája, Kúnó, rája! Békés vármegyének harcos katonája! Szorítsd Dávid, Gernyeszegi Dávid! GERNYESZEGI Az ellenség kardja előtt nem számolok százig! (Csatáznak az ördögökkel.) (Mátyás király is belevegyül; suhintgat kardjával, főként a fenekükre. A maga módján Kóró és Félnóta is csapkod egyet- egyet.) MAJSZTER-MESTER KÚNÓ Gyere Antal, Balatoni Antal! Gyerek, Hortobágyi Tasziló! HORTOBÁGYI Egy koppintás, halihó! (Egy ördögöt fejen koppint, az buckát vet. Most eléje toppan Dirdum-Dur- dum.) Na, két ördögfiók, négybe hasítalak! DIRDUM-DURDUM Mi téged kettőbe! S akkor ti lesztek a Taszilovak, ti lesztek a Taszilovak... hahaha, a Taszilovak! HORTOBÁGYI Taszilovak? Csúfolódsz? Megállj! (Rájuk ront, vívnak, Pestbudai is odarohan, az ikerördög hátrál, közben új ördögök jönnek. Pestbudaiék otthagyják az ikerördögöket, akiket utóbbiak már a szélre szorítottak. Most az ördögnépség hanyatt-homlok futni kezd. Valahonnan előbukkan Perszepup és Avas Nózi kézen fogva.) PERSZEPUP Fut a sereg, fussunk mi is asszony! (Súgva.) (Eléje ugrik Furfangosi, aki nejével eddig a góré mellett lapult.) FURFANGOSI Egy tapodtat se, ördög! BABADAGA (halkan) Nem kéne mégis elengedni őket... távollétükben még jobban rájuk kenhetünk mindent! MÁTYÁS Megfutamodott a sátánfaty- tya népség! Vége a csatának. Aki itt van - már itt is marad! (Ezt Perszepu- pék felé. Kardját hüvelyébe dugja.) DIRDUM-DURDUM (előkecmeregnek) Mi nem futottunk meg, felség! Kiszabadítottuk a pincéből a mieinket, akiket ez a szószegő, gyáva Furfangosi bezárt! 871
