Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)
MÁTYÁS Köszönjük a finom ebédet! No, lássuk azt a híres-hírhedt szobrot! (Kóróhoz.) Jobban vagy már, felség? KÓRÓ (köpködve) Valahogy megszabadunk szájzáramtól! PESTBUDAI (súgva) Ott a szobor! Ne feledjék, a bíró is benne van! Én kilestem! FÉLNÓTA (szigorú) Vissza őrhelyedre és többé el ne hagyd! MÁTYÁS (körüljárja) Hát ez valóban valami! De legalábbis gurul... FÉLNÓTA Akár a kecskesom! MÁTYÁS Miféle anyagból lehet? Elő azt a pálcát! (Kikapja Félnóta kezéből. Böködi.) Hisz ez még puha! Nézd csak meg az orrát! KÓRÓ (ujjával jól megnyomja) Az hát, mintha viaszból volna! Vagy inkább gumiból?! MÁTYÁS Te asszony, ez miféle anyag? BABADAGA (vállat von) Ö a szakember, ő tudhatja csak! (A szobrászra.) _ BALJÁNTALJÁN (aki eddig csak pislogott) Ez a szobor kérem különös anyagból van gyúrva! MÁTYÁS Puha szobrot én még sose láttam. BALJÁNTALJÁN Én, felség, feltaláltam a hergelhető szobrot! Az anyaga kezdetben puha, de minél többet piszkálják, minél erősebb szavakkal sértegetik, szidják - annál inkább meg- keményszik! Dacos anyaggá változik, mi előbb még oly engedelmes massza! (súgva Furfangosinak) Mert amíg beszélnek hozzá, telik az idő s jól megköt a gipsz! MÁTYÁS Érdekes! Na ki is próbálom! Miféle gyurma vagy te?! (Megdöfi a bottal.) FÉLNÓTA Semmi! Várjon, megcsiklin- tom! Semmi! Humorérzéke nincsen! Nem kell a csiklintás? Marad a döfés. Esendő anyag, fáradt palacsinta! (Megdöfi.) MÁTYÁS Vajon lócitrom-é az állaga? Nem vályog e szobor? (Finnyásan bö- ködi) BALJÁNTALJÁN Még keményebb szavakat használjanak, s meglátják megkeményszik! (Szemében káröröm, bosszúvágy.) FÉLNÓTA Becstelen szobor! (Megböki. Maga elé.) Ez valóban keményszik, de vajon a szavaktól? Nem hisszük-é okának azt, ami nem oka? No megbököm megint! KÓRÖ Nem úgy, barátom! (Felkapja a fűben heverő törött gólyalábat.) Patics- putri! Pocsolyamocsadék! (Nagyot üt rá.) BABADAGA (halkan) Szegény macskám ! FURFANGOSI Jaj! (Kis csend.) MÁTYÁS Ne legyen Jég Hörg, észak császára a nevem, ha nem jajgat a szobor! Biztos van rá oka! Hé, te szakember, hámozd ki a titkot! FÉLNÓTA Nem hallod, azt kérdeztük: e szobor jajgatólag mit közöl velünk? BALJÁNTALJÁN Felség, jajgatóla- gosan azt közli, hogy szoborlétét nemigen igényli, lemondana róla. Különben sem azt mondta, hogy jaj, hanem hogy: ganaj! Én így értelmezem... KÓRÓ Ó, uram: értelmezők csonka, rút kezére került e világ! BALJÁNTALJÁN Tíz kölykömre, uram, ganajt mondott! KORÓ Én ganaj, én? No megállj! (Üti a „szobrot”, megunva abbahagyja, eltávolodik.) FURFANGOSI (sziszegve) Átkozott szobrász, ezt megfizeted! BALJÁNTALJÁN Inkább éljenezd a királyt, az hálásabb dolog! (hangosan) És elfelejtettem mondani: ez beszélő szobor! (súgva) Kiálts vivátot! FURFANGOSI Vivát! Vivát! Éljen Fur- fangosi Mátyás kolozsvári királybíró uram! MÁTYÁS Ez meg kit éljenez? FÉLNÓTA Jobb híján önmagát! MÁTYÁS Önmagát éljenző szobor! Szép dolog! Te szobor-imposztor, im- posztor-szobor! KŐRÓ (ütve) Gonosz posztó! Prosztó! Ütlegeket osztó! Csaló, nyaló, faló! FURFANGOSI Jaj, jaj, jaj! Ezt már nem tűröm tovább! (Nagy nehezen le870
