Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)
kötne a gipsz! (Baljántalján, mint kinek a gipszről eszébe jut valami, fejére üt, elillan.) BABADAGA Most pedig felségteket meginvitálom egy kis lakomára! FURFANGOSI Én addig kijelölöm az őrséget, és őcsászári szálláshelyüket. Pandúr, vezesd felséges vendégeinket... (Dobpergés, trombita. Pandúr elindul, aztán Babadaga és a császárok, a végén Pestbudai és Majszter-Mester. Baljántalján máris megjelenik, kezében bronzpalást, a másikban fehér vászonzsák, gipszes létől csöpög.) BALJÁNTALJÁN Ezt a gipszest vegye fel, bíró úr! így, szépen belebújik akisbaba! FURFANGOSI Hogy az a magasságos! BALJÁNTALJÁN A magas polcért áldozatot kell hozni, bíró! (Félre.) (A másik már félig benn a gipszes zsákban.) FURFANGOSI Brrr! Ha most nem kapok csúzos reumát, akkor a jégveremben is fütyülve járok, mint a szél! (Vacog.) BALJÁNTALJÁN (vigasztalón) Nem sokáig fog fájni, el fog zsibbadni, mint egy hulla, még annyit se érez! FURFANGOSI Te, nehogy megfulladjak! BALJÁNTALJÁN Nyugalom! így készítik a halotti maszkot is! FURFANGOSI Jóval vigasztalsz, beste! BALJÁNTALJÁN Ne féljen, e gipszes zsák tele van szellőző likakkal! FURFANGOSI (méltatlankodás) Likas fejet csinálni egy bírónak! (kihúzza magát) No, hogy festek, művész úr? BALJÁNTALJÁN Fehéren, bíró uram, fehéren. No, de — hogy kapjunk egy kis aranyos színecskét, vegyük rá szépen a bronzköpönyeget! (Feladja, igen körülményesen. Közben felbukkan a góré szélinél Pestbudai feje, leskelődve, aztán eltűnik.) FURFANGOSI Legalább hasonlítok Mátyásra? (Borzasztóan mutat.) BALJANTALJÁN (gyönyörködve) Kiköpött király! FURFANGOSI Azt meghiszem, ahogy csöpögök! (Végre ott áll talpig külső bronzpalástban.) BALJÁNTALJÁN Most pedig gyorsan a lóhoz, míg még saját lábán fel tud kapaszkodni kegyelmed! (A háttérből jajveszékelés, csend lesz.) Ez meg mi volt? FURFANGOSI A pincében az ördög méltatlankodik! Siessünk, míg meg nem köt a gipsze! (Elsietnek. Épp e percben közeledik lopakodva oldalról Dirdum-Durdum s még néhány ördög.) DIRDUM No itt a csapat, de hol a gazdi? DURDUM Elő kell keríteni a föld alól is rögvest! (Eltűnnek. Máris görgeti befelé Baljántalján a „szobrot”. Épp olyan, mint egy játékhuszár lovon s négy keréken. A füves térség legközepén állítja meg.) FURFANGOSI (kiszólva „bronzbőré- ből”) Ez a gebe csonttá fagyott alattam.^ (Panaszos.) BALJÁNTALJÁN (hallgatódzva) Szuszog az, ne féljen! FURFANGOSI De feltöri alsó fertályomat! BALJÁNTALJÁN Rá se rántson, az is megkeményszik! Meg aztán tűrni is kell: a nagy rang nyergét nem tollpihéből csinálják! FURFANGOSI (kiköp) A fene ette vón meg nagyravágyásomat! BALJÁNTALJÁN Moderálja magát bíró úr, egy királyszobor nem szokott köpdösödni! FURFANGOSI És ha a madarak letisztelik! (Felnéz.) BALJÁNTAIJÁN Akkor sem! Szent Sebestyén is tűrte a nyíl záport! FURFANGOSI A szentségit, mit nékem mindenszentek! BALJÁNTALJÁN Pedig valamennyi nagy türelmességre int! (Most hirtelen beszalad Kóró, mint császár, de úgy ugrál, mint egy kecskegida: valóságos szökellésbalett.) FURFANGOSI Ebbe meg mi ütött? BALJÁNTALJÁN Vagy mennykő vagy csoda! Őfelségében most egy kis kecskegida ugrál örömében, az nyaldossa a sót! Csodát tett a csecsemő könnycseppje. Egy vén kecskét gidává varázsolt! (Jön Mátyás, Babadaga, Félnóta és Pestbudai.) 869
