Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)

(A tanácstagok közül legjobban Második kiabál.) MÁTYÁS Elég, no, elég! Ennek az asszonynak is köszönjétek, aki been­gedett a váralagúton és a kiskapun, amit szintén kinyitott. MÁSODIK TANÁCSTAG Szöszméte asszony bízott meg, hogy vezesselek és ö nyitotta ki az alagút-kaput. SZÖSZMÉTE És dicsérd meg uramat is, felség, mert igen vitézül viselke­dett! MÁTYÁS Pöszméte várának örökös ura leszel... Te... hogy is híjnak? RIBIZLI Ribizli plutonőr! MÁTYÁS Jó, jó, hogy Ribizli, de mi az a plutonőr? SZÖSZMÉTE Mondd már meg leg­alább őfelségének, nehogy meghaljon a kíváncsiságtól, ha egyszer már fel­támadt! RIBIZLI (elmosolyodik) Vagy talán te ne halj meg, de ne is! Megmondom én az őszintét: én magam se tudom ran­gomat, felség. Őt is csak hitegettem, hogy majd megmondom néki a har­mincadik házassági évfordulón... ez lesz az ajándék. SZÖSZMÉTE Kaptam én ennél szeb­bet. Azt, ahogy szemébe mondtad Ne­venincsen királynak! MÁTYÁS Jó, jó, de még mindig nem tu­dom, mi az a plutonőr! FÉLNÓTA Lehet, hogy a szó a platóból jön, ki a mélyek mélyén istenségként harcol! Tűzfolyam és földrengés képé­ben! Lehet, hogy az ő őre volt e rang hajdanában! Innen maradt reánk! MÁTYÁS Hát akkor már mindegy: itt langalétek, ott plutonőrök... mindig hallunk valami újat életünkben, (szi­gorú) Hanem te hogy kerülsz ide? (Fél­nótához.) FÉLNÓTA Már igen untam a sátrak előtt sétálni, le s föl, ez az igazság... KÓRÓ Ne légy igazságtalan felség, ne­jem is mondta: ö futott ide, hozva a hírt! Hasznos munkát végzett! MÁTYÁS No lám csak, megbékéltél ve­le? (Hunyorog.) KÓRÓ Nem esszük el egymás kenye­rét, s különben is, ahol egy bolondnak jut betévő, akad ott kettőnek is. RIBIZLI Bizony, sokat tanultam ettől az embertől, felség! MÁTYÁS (ugratva) Ugyan már micso­dát? RIBIZLI (büszkén) Hogy szárazon kell tartani a... (elakad) FÉLNÓTA A tehénlepényt! Igaz? RIBIZLI Ej, micsoda badarság! FÉLNÓTA (kacsintva Mátyásék felé) Nem, nem is a lepényt, hanem a túrós palacsintát, kaporral! RIBIZLI Ej! A puskaport, felség, azt kell szárazon tartani, miközben szere­tet és békesség lakozzék szívünkben. Mind magyarán: segíts magadon, s az isten is segít. No: erre tanított! SZÖSZMÉTE És idejében figyelmezte­tett a veszélyre, hogy támad Langalét király! Dehát sajnos, elég sok lapító ember volt itt... aki nemigen akarta védeni a várat. A férfiak egy része, úgy bizony... RIBIZLI Szégyellem magam, felség! Én is bedőltem, s főként azért, hogy fél­tem. NEGYEDIK TANÁCSTAG Ám ő ké­sőbb hősen szemébe vágta Langalét királynak, hogy bizony fegyvert kel­lett volna fognunk..., s a_király fel is akarta akasztatni érte... Ő megbűnhő­dött, mert hősül viselkedett! Persze nem mindenki így... (elhallgat) De ne bolygassuk... Ne büntesd nagyon őket, felség. Nincs nagyobb büntetés, mint saját szégyenünk. (Kis szünet.) MÁTYÁS No nem büntetem meg a la- pítókat, ha már nejük ítélkezik róluk. Ha meggondolom: ez nem kis bünte­tés! Nem büntetek meg egyetlen em­bert sem bátortalanságáért, bármint viselkedett, hacsak nem árulta el a vá­rat. Egyetlen embert sem, ha akad asszony, akad leány, feleség, aki hátá­ra véve hazáig, a faluba vigye. Csak akit nem visz hátán haza a neje vagy bármely fehércseléd, az kapjon néhá­nyat ülepére! Mert ha a kedves háta nem visz édes terhet - szenvedjen érte a becstelen ülep! (Kis csend. Hirtelen hangzavar.) HANGOK Asszonykám, ugye elviszel?! 859

Next

/
Oldalképek
Tartalom