Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)
KÓRÓ Lovagi tornára készü-lődj! Indulj! LANGALÉT Aggató, énekeld a himnuszt! AGGATÓ Égre-fóldre rakunk lépet! Éljenek a langalétek! Mennynek támasztjuk a létrát! Éljenezzük Langalétát! Éljen! Éljen! (Csak egyedül.) (Közben Langalét imbolyog: alig tud megállni a gólyalábon, egyik kezében a hatalmas pajzzsal, a másikban dárda.) KÓRÓ Azt mondtam, indulj! (Mátyás máris kiverte a nyeregből a szinte magától is ledőlő királyt.) MÁTYÁS Nem, ez nem igazság! Ez nem ló, ez gólyaláb! KÓRÓ Megérdemli sorsát, ha szánalmas lécet nevez ki paripának csak, hogy a nagy és hős királyokat utánozza! MÁTYÁS Akkor sem igazság! Hozzám nem méltó, hogy diadalt arassak egy szánalmas fakupac felett! LANGALÉT Méghogy fakupac! A dicső trójai faló egyenes leszármazottja ez! MÁTYÁS Gyalog hát és karddal! LANGALÉT Gyalog hát és karddal! (Egymásnak rohannak, Mátyás rövid csata után kiveri a kardot Langalét kezéből, aki futni kezd, kifelé a várból.) KÓRÓ Utána! MÁTYÁS Hagyjátok, rohanjon! KÓRÓ Hát ezzel meg mi legyen? (Lun- gupungura.) MÁTYÁS Derék harcos! Engedd útjára békén. LUNGUPUNGU Köszönöm, király. Ha majd jó katonára lesz szükséged és nem dicsérőmasinákra, mint néki — reám számíthatsz, felség. Túl sokat nyeltem én Nevenincsen királynál. Na: isten áldjon! (Elmegy.) KÓRÓ És ezzel? (Aggatóra.) FÉLNÓTA (aki végre magához tért) Igen, ezzel a bakóval, aki tudós talárban jár-kel poéta képében? E filozófiaoktatónak se jó könyökkoptató bakó, aki bölcsnek fapofa, fapofának kofa, kofának koca, kocának átabota... MÁTYÁS Elég, Félnóta, elég! Őt megbízom, nyissa ki az oroszlánketrec ajtaját. A többi az ő dolga! AGGATÓ Kegyelem, felség, kegyelem! FÉLNÓTA Na ez meg milyen tudós!? Az egész Mendelejev-táblázatból számára esetleg elem maradt: a kegye- lem! KÓRÓ Elég, Félnóta testvérem, még én se értem a te logikádat! No nyisd, azt a ketrecet! AGGATÓ Irgalom! FÉLNÓTA (félre) Én ostoba! Hisz ez még nem ismerheti a Mendelejevet! MÁTYÁS No, nyisd csak ki, meglátjuk, bírja-é az inad! És fogadd meg tanácsomat, ne énekeld azt a bizonyos lan- galéta-himnuszt, mert az is izgathatja a jószágokat... KÓRÓ No most jól megijeszted, elolvad az ina! Ha tudná, hogy nem igazi oroszlánok... Furcsa, hogy eme jószágok most nem integetnek, felség! MÁTYÁS Nincs kedvük! Vélünk szim- patéroztak és ezzel a fickóval nem - ennyi az egész! (Mosolyog.) KÓRÓ (szórakozottan) Még morognak is, ahogy közeleg! MÁTYÁS Meg akarják ijeszteni. Nyisd már ki, te! AGGATÓ Dehát vicsorognak! MÁTYÁS Nyisd ki, aztán uzsgyi! (Az kinyitja s futni kezd, a két oroszlán utána, eltűnnek. Csend.) KÓRÓ Ne legyen báró kóró a nevem, ha ezek nem igazi oroszlánok voltak! MÁTYÁS Élek gyanúperrel. Kóró, te öregszel! Hát a mi áloroszlánjaink nem Budán maradtak, ezeket még Nevenincsen hozta... Nem érted?! Persze, hogy igaziak voltak... KÓRO En bolond! És te csak így... És ha ránk rohantak volna?! MÁTYÁS A sokaságtól óvakodik még az állatok királya is, az után szalad, aki fut előle. A kevés után, vagy aki egyedül van... A gyengét, gyávát kedveli még ez a nagy hős oroszlán is. (Gúny.) (Kis csend.) MIND Éljen Mátyás király! Az igazságos! Megszabadítónk! 858
