Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)

plutonőrjének felesége, s ma sem tu­dom, miféle rang ez! Uram megígérte, házasságunk harmincadik évforduló­ján majd megmondja..., no kíváncsi le­szek! Éppen ma esedékes! (Jön Ribizli.) RIBIZLI Kiáltoztál? Ki vagy te, jó ba­rát? Legalább lesz kivel elcsevegjek! (Megtapogatja.) FÉLNÓTA Deldallami Félnóta Dalár! Falu, város, erdő bolondja a nevem! Kegyelmességed pedig a plutonőr... RIBIZLI Az volnék, bizony! A legeslegel­ső plutonőr minden plutonőrök között! SZÖSZMÉTE Mondd már meg néki, mi az a plutonőr, mert a kíváncsiságtól menten meghal. RIBIZLI Az titok! Hadititok. Minden­nek eljő az ideje. De mit keresel itt? FÉLNÓTA Barangolóm az erdőt, ami­kor látám, hogy bizony Pöszméte vá­rához közeledtenek a langalét vitéz seregi! RIBIZLI Hüj, de kucifántosan beszél! Mint egy apród. Fordiccsad le, asz- szony! SZÖSZMÉTE Nyakunkon a langalé- ták, hallod?! RIBIZLI Olyat én nem ismerek... Van­nak nevenincsének, vannak magya­rok, vannak... FÉLNÓTA Az már mindegy, ki köze­ledik, ha egyszer közelednek, uram! RIBIZLI Ki közeledhet? A magyarok nem, mert azok mi vagyunk. A neve­nincsének? Közeledhetnek, azokkal majd elbánik igazságos Mátyás, aki feltámadt, hálistennek! Szóval mi ül­hetünk nyugodtan, békében, barát­ságban, míg Mátyás törvénye él és jo­got szerez! És a — szeretet! SZÖSZMÉTE Bízzál csak, bízzál, az én tyúkjaimnak pedig nyakát kitekerik, lúdjaimat elhajtják, még a cirmosom­nak is lába kél! FÉLNÓTA Nagyuram, engedtessék meg: bízzunk a jogban és tartsuk szá­razon a... RIBIZLI Na mi úgy is tartjuk! Szára­zon azt a tehénlepényt, mert télen, ha nincs fa, s behavazott bennünket az ég, akkor jó meleget ád a száraz te­hénlepény... FÉLNÓTA Nem arra gondoltam, plu­tonőr uram, hanem a puskaporra! RIBIZLI Kaporra, kaporra, én a kaprot csak a túrós palacsintában szeretem! Semmi veszély! Szeretnek minket a nevenincsének. Igazi jó barátok! (Megjelenik a vár fokán egy langalét, le­üti az őrszemet, aztán a király maga bukkan fel a létrán.) LANGALÉT (szócsővel) Felszólítlak, Ribizli plutonőr, puskalövés nélkül add fel szép Pöszméte várát! Óva in­telek: a seregem tele van puskaporral! RIBIZLI Na ez is jön a kaporral! Most meg mit tegyünk? SZÖSZMÉTE Puskalövés nélkül fel ne add! Hogy néznél Mátyás király szemébe! A várlakókról nem is be­szélve! RIBIZLI Várjon egy kicsit, édeskedves Nevenincsen király! LANGALÉT Langalét király a nevem! RIBIZLI (maga elé) Akkor is Nevenin­csen maradsz! (Hangosan.) Előbb be­szélek a haditanáccsal, édeskedves Langalét király! SZÖSZMÉTE Hisz vélem már beszéltél! RIBIZLI Ejnye, azért az mégse elég! (Kanászkürtjébe fúj, nyekergő hang. Besiet négy személy, két férfi, két asz­szony.) ELSŐ TANÁCSTAG (férfi) Itt va­gyunk, plutonőr! (Csengő hangon.) LANGALÉT (a szócsőbe) Hé, tanácsta­gok! Még sose ütött szeget a fejetekbe, miért hívják Pöszméte várának kapi­tányát épp Ribizlinek!? HARMADIK TANÁCSTAG (sunyítva) Hátbiza... ez tényleg így van... Én úgy gondolom, adjunk hitelt a király sza­vának... úgy gondolom... NEGYEDIK TANÁCSTAG (asszony) Ha ... úgy gondolod nem gondolsz te semmit csak annyit, hogy úgy gondo­lod! LANGALÉT Szóval méltó-e egy Ribizli nevű, Ribizli természetű, Ribizli-féle- fajta perszóna szép Pöszméte város parancsnokságára?! Válaszoljatok, ti várlakók! MÁSODIK TANÁCSTAG (asszony) Ne hagyjuk magunkat összeugrasztani, emberek! 854

Next

/
Oldalképek
Tartalom