Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)
(Csend.) MÁTYÁS Amit Félnóta üzen, annak fele sem tréfa, úgy bizony. Elő a csapattal! Előbb legyűrjük a langalétákat, aztán... szaladunk utánuk! BEATRIX Most már elhiszem, hogy utánuk szaladnak! MÁTYÁS Nektek pedig: hazafelé Budára! Itt nem karnevál lesz, hanem harcidő! TEPSIFALAT Dehát mi... BEATRIX (súgva) Hagyd csak, hagyd! (Hangosan.) Megyünk uram, megyünk. (Megcsókolja urát.) Segéljen az Ur! (Tepsifalat is szipogva ugyanezt teszi.) MÁTYÁS Várjatok! Két vitéz elkísér az erdő széléig! Kóró, szólj nekik! (Kóró megy velük. Mátyás egyedül.) Méghogy velem jöjjenek, s a búcsúzás majd túl könnyes legyen. Hiszen Pöszméte várától már Kolozsvárnak tartunk. Ne, ne tudja meg nejem, hogy szobornak visszatérek... Ez már a saját dolgom. Ott állni bronzruhában s hirdetni mindörökké: ne bántsák népemet! (Kicsit áll.) Hé fiúk, katonáim, ébresztő! Indulunk! (Bemegy az erdőbe. Most hirtelen felbukkan Perszepup, a neje s még két ördög: a három császárt megkötözve hozzák.) PERSZEPUP No végre, begyűjtöttük a harmadikat is! (Asszonyához) DÉLNYUGAT CSÁSZÁRA Tiltakozom, királyi és császári jogaim... (Az egyik ördög betapasztja a száját.) AVAS NÓZI Mit kezdünk vélük? PERSZEPUP Ostoba fehércseléd! Hát a mi bíró barátunk nem éppen őket várja! No, most majd megfizet! Odavisszük őket néki - Kolozsvárba! (Eltűnnek. Előbukkan Félnóta, mint aki még mindig keresgél.) FÉLNÓTA Eltűnt a vén csavargó király! Megelőztek az ördögök. Ilyen a szerencsém! No, de nincs idő kesergés- re: vár Pöszméte vára! Sietnem kell... Olajra lépek. Csak még nem tudom étolajra vagy kőolajra... de mindenképp olajra lépek, s hamarabb odaérek! (Látjuk, hogy a góré sarkánál fenékre huppan, s mintha csúsznék, úgy tűnik el.) HARMADIK FELVONÁS (A góré tetején - Pöszméte várfokán — őrszem sétál. Tenyerét időnként szemöldökéhez emeli, távolba néz, hol erre, hol arra, majd leül, bóbiskál, meg a többi. Megjelenik Szöszméte asszony, kezében tál.) SZÖSZMÉTE (maga elé) Harminc év házasság. Ma van az évforduló. Ó, adj Uram szép napot! Napsütést! (Az égre néz.) (Jön Félnóta, alázatosan megemeli likas kalapját.) FÉLNÓTA Adj isten jó napot, kegyelmes nagyasszony! SZÖSZMETE (félre) Szerencséje, hogy kegyelmes nagyasszonynak mondott... Erre kényes vagyok. (Hangosan.) Ki vagy te, vándor? FÉLNÓTA Csizmám poros, a talpa olajos. SZÖSZMÉTE Na ha olajütőben dolgozol, itt kaphatsz munkát! FÉLNÓTA Nem utálkoznak-é, hogy holmi jöttment vagyok? SZÖSZMÉTE Hisz a mienk vagy, emberfajta-féle. Tiszteld törvényünket, Mátyás törvényeit, légy szorgos és dicsérd főztömet. Akkor békén élhetsz! FÉLNÓTA Haj-haj, más ügyben járok én. Pöszméte város plutonöijét keresem. Kelmed a felesége? SZÖSZMÉTE Felesége, felesegítsége. Oszt mi dolgod véle? FÉLNÓTA Veszély közeleg a várhoz! SZÖSZMÉTE No, mondd csak el az uramnak is, úgyis nagyon nagy békességben van mindig. Barátjának néz mindenkit a kerge! (kiált) Ribizli! Ribizli! (Kis szünet.) Plutonőr! Hé, plutonőr! FÉLNÓTA Ne legyek Félnóta, ha tudom, mi az a plutonőr! (Félre, de az meghallotta.) SZÖSZMÉTE Jól mondod! Harminc éve vagyok Ribizli úr, Pöszméte vár 853