Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)
ni, hogy szeretlek, nem tízszer, nem százszor, csak egyszer, de az aztán... BEATRIX (hozzásimul) Mindörökké tartson. MÁTYÁS Jól mondod, galambom, igen jól. BEATRIX Épp ezért bocsásd meg nékem, ha rútul azt hittem, hogy hazudtok! S csak ürügy a távozásra az a langalét dolog! MÁTYÁS Inkább afféle füllentésnek tetszik... TEPSIFALAT Igaz, ami igaz: nem hittünk felségtek hazudozásaiban, akarom mondani igazmondásában. KÓRÓ Bocsáss meg nékünk, édes párom! MÁTYÁS (súgva) Mindenki bocsánatot kér..., te érted ezt, Kóró? KÓRÓ Értem hát. Van úgy néha, hogy mindenkinek bocsánatot kell kérnie. Kinek ezért, kinek pedig azért. És ez így van rendjén. No úgylátszik most ez van! MÁTYÁS Apropó, ti miért is kértek most bocsánatot, felség? BEATRIX Mi azért, hogy kételkedtünk felségtek igazában. MÁTYÁS No mi meg azért, merthogy hazudtunk nektek langaléta ügyben! BEATRIX Méghogy hazudtatok! Hiszen a langaléták élnek! KÓRÓ Hát persze: képzeletben! (Vigyorog.) BEATRIX Nem értem! Ti azt hittétek, hogy nem élnek? MÁTYÁS (bólogat) Mint ahogy nem is élnek. Csak kitaláltuk őket, hogy kereket oldjak... tudod, a faggatásod... (Kis csend.) BEATRIX (felnevet) Haha, haha! Mi is arra gyanakodtunk, hogy kitaláltátok, ezért jöttünk most urunk nyomába. Csakhogy mi szemtől szembe láttuk Langalét királyt, sőt a seregét is! TEPSIFALAT Bizony! Címerük s himnuszuk van! (Csend.) MÁTYÁS Nem igaz! (Felszakad belőle.) BEATRIX Meghazudtolsz? Azonnal kérj bocsánatot! MÁTYÁS Izé... bocsánatot kérek! KÓRÓ Felség, az nem lehet igaz, hogy mi ennyire jól hazudtunk! (Siralmas képpel.) TEPSIFÁLAT De bizony így igaz! Különben bocsánatot kérnék én - te tőled? így ismersz te engem? KÓRÓ Az már igaz, felség. Egy köböl fát hamarabb vághatunk a hátán, míg egyszer is bocsánatot kérne... (Kis csend.) MÁTYÁS Beatrix, beszélj! De vigyázz: ez nem akármilyen dolog! BEATRIX Nékem mondja, felség! Elvégre a királyné vagyok! MÁTYÁS Halljuk tehát! BEATRIX Langalét király és katonái elfogtak bennünket, sőt egy öregembert is, aki azt mondta magáról, hogy ő a Délnyugati császár... és elkódor- gott a másik két császártól... MÁTYÁS (maga elé) A három császárok, uram isten! Igazat mond. Hisz ezt honnan is tudná? (Hangosan.) Szóval élnek a langaléták... (Bólogat, „megemészti” a hírt.) TEPSIFALAT Bizony, Félnóta is látta! KÓRÓ Mégis hazudnak, felség! Félnóta nem láthatta, mondtam, őrködik! TEPSIFALAT Jobb, ha előbb megnézed, uracskám! (Az máris szalad.) MÁTYÁS Ha ez igaz... ha ez igaz... BEATRIX Igaz hát. Vajon nékem nem jobban esnék most megdorgálnom felségedet, amiért orromnál fogva vezetett? S én ehelyett bocsánatot kértem. (Jön vissza fejét vakarva Kóró.) KÓRÓ Az ördögbe is! Hűlt helye van! Igazat beszéltek! No ez egy nagy tanulság! (Kis csend.) MÁTYÁS Az... Sose találj ki magadnak képzelt ellenséget, mert ez valahol majd testet ölt vagy már régen testet öltött! KÓRÓ Felség, ezt a nép egyszerűbben mondja. MÁTYÁS Hogyan? KÓRÓ Ne fesd az ördögöt a falra, mert akkor elédtoppan! BEATRIX Apropó Félnóta! Azt üzeni, hogy a langaléták megtámadják szép Pöszméte várát! Odafutott, hogy vigye a hírt nékik! 852
