Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 10. szám - Páskándi Géza: Mátyás és a bolondórák vagy: a magát védelmező szobor II. (regejáték)

(A góré mögül előráncigálja Beatrixet és Tepsifalatot. Mindkettő kissé elváltozta­tott hangon beszél.) TEPSIFALAT Ereszd el a hajamat, te beste! BEATRIX Hé, sintér, ne csavard karom! MÁTYÁS Kóró! Küldd szélnek e kerge libákat! (Széles gesztus. Maga elé.) Mi az, már ritmusban beszélek? KÓRÓ (szavaló póz) Lám, futottunk két árva boszorka elől, ki nejünk volt — és íme, sorsunk boszorka-országba dobott! (Meglepve.) A veretes ritmus, e királyi kór bizony reám ragadt! MÁTYÁS Mindez az úr büntetése raj­tunk, az bizony. Ki vagy, te csóka­lény! BEATRIX Félnóta küldött, üzenettel! KÓRÓ Micsoda? Te ostoba tyúk, hisz Félnóta ott strázsál a sátrunk előtt. TEPSIFALAT Igen? Akkor ezt ki kül­di? (Nyújtja a kosarat.) Gombát sze­dett néktek. Remélem: bolondgombát. MÁTYÁS Nincs időnk rájuk! Dobd ki őket, de kosarastul együtt! BEATRIX Az erdőből? túl sok lenne az! Bővebb kebel illik egy királyhoz. MÁTYÁS Nocsak! E vérmes varjúcsőr vérszemet kapott. BEATRIX Jobban fél kelmed egy var­júcsőrtől, mint egy oroszlántól! MÁTYÁS Mit beszél ez? TEPSIFALAT Azt a csipogóját, jól mondja társnőm! Mit meg nem tenne a fess medve egy sajtos varjúért! Ha nem félne, még tán egy oroszlánnal is bajvívásra kelne! MÁTYÁS Lássalak csak! (Azok elugrál­nak. Mátyás és Kóró követi őket, hogy végre szemükbe nézzenek.) BEATRIX (megáll) No ebből elég! (Kisi­mítja haját arcából.) (A másik is. Kis csend.) MÁTYÁS (elhűlve) Magasságos ég! Be­atrix! Miféle celecula ez? TEPSIFALAT Retyerutya, felség. Top­rongy rangadó! (Kóró befogja a neje száját.) MÁTYÁS Beatrix, téged kérdeztelek! BEATRIX Felség! A felség rongyokban is felség! MÁTYÁS (panaszosan Kórónak) Min­den hajaszála egyenként égnek áll! Az egyik hupikék, vert-veres a másik! (Valóban.) BEATRIX Nem áll rosszabbul, mint hajdanában vagabundus uramnak ál- bajsz s álszakáll! KÓRÓ (nejéhez) Vettem néked csizmát, pirosat! Csalán csípi mégis sarkodat! TEPSIFALAT Meghemperegni a zöld­ben, úgy bizony! (Buckázik egyet.) Fo­dormentában s mindenekben! MÁTYÁS Elég legyen! Mit kerestek itt? (Kis csend.) TEPSIFALAT Mondjam én? (Asszo­nyához.) BEATRIX Nekünk is kedvünk szoty- tyant egy kis csavargásra! TEPSIFALAT Jöttünk kegyelmedék után! KÓRÓ No, akkor láthattátok, az én uram szövetséget kötött még az ördög­gel is a nagy cél érdekében! BEATRIX Aligha kellett volna azt! MÁTYÁS Egyszer én is kipróbálhatom ezt az úzust. Ördög ellen ördögöt sze­gezni! BEATRIX Mi dolga kegyelmednek er­dei ördögökkel!? S miféle nagy célról beszél! MÁTYÁS Csak úgy. Istállót takarítok én is, itt e kerek erdőn! Hanem felség- tek mi járatban erre? TEPSIFALAT Felség, mondjuk meg az őszintét nekik? (Asszonyához.) BEATRIX (bólint) Kíváncsiak voltunk, merre kalandoznak! TEPSIFALAT Merthogy nem hittük el azt a langaléta népet! Bocsáss meg, édes uracskám, báró Kóró! (Elpityergi magát.) KÓRÓ Ejnye már, az erdő egerét itatni! (Zavart, gyöngéd.) (Mátyáshoz hal­kan.) No most lebuktunk, felség! BEATRIX Te is bocsásd meg Mátyás király, hogy kételkedtem szavadban! (Megfogja ura kezét.) MÁTYÁS (félre) Addig járt korsónk a kútra... (hangosan) Hát mi tagadás: nékem kell tőled bocsánatot kérnem, s ne vegye isten bűnömül, de én egy igen nagyot füllentettem néked. Tu­dod, én csak egyszer szeretem monda­851

Next

/
Oldalképek
Tartalom