Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Horkay Hörcher Ferenc: Önarckép, szigorú ikonosztáz (Mándy Stefánia: Az ellopott történelem)
A versek minimálzenéje (mely itt-ott már mintha az ima monoton zsolozsmáját idézné), a fehér papírlapon térbeli elrendeződéssé válik Oásd Az évek enciklopédiája 1. részét). Ezt az érzetet erősíti a talán legszembetűnőbb formai eszköz, az írásjelek helyett használt szóközszélesítés is. Az időbeli művészet kilép az időből, s térélménnyé lesz. Amennyire zenei, annyira s annyiban képzőművészeti ihletettségű is Mándy Stefánia költészete. Építészet, szobrászat és festészet-grafika egyaránt ihleti. Versei szerkezetére erős konstruktivitás jellemző, testük tömbszerű, épület. Ugyanakkor nyelvük, beszédmódjuk festői is, képek képekre zuhognak, szürreális bőséggel, mint a következő, „------” dalis-bunueles képsorban: „a ferde maszk az égen csillogott / a szemvágásban to mpa csillagok / a tőrre öklelt gömb dörögve forgott / az ég alján egy elvetélt mosoly / görbéje csörgött” (A ferde maszk az égen). De hogy mennyire ellentétes, gyakran egymást kioltó elemekből építkezik az alkotó, bizonyítja, hogy a képi harsányság s a hangzóság mellett milyen fontos versdramaturgiai és bölcseleti szerep jut a csöndnek. Ugyanez a paradoxon megfogalmazható a térbeliség kezelése kapcsán is: miközben rettentő távlatok tűnnek föl, s szemünk előtt zajlik le „a sűrített idő / égbolttá tágulása”, egy másik végtelen felé is bepillantást nyerünk, hisz „nincs nagyobb a létben / mint ami közel van / énmélyben izzó / benti távlatok” (Rozenzweig száz éve). A hangzó és térbeli minimum olykor egymást erősítve kapaszkodik össze Mándy Stefánia szinesz- téziás technikájában: „Egyetlen ponttá mélyült kör a csendben / és óriási csönd az ajkakon” (Köharang). Mándy Stefánia költészetét ma szinte kivételes (és vállalt) formaérzékenység és -kultúra jellemzi. Szakmai pontosságának legszebb éke az Egyiptomi szonett, melyben sok három szótagos rím mellett van egy bravúros öt szótagos is. Számomra legtökéletesebb azonban a következő sor, amely megérdemli, hogy kiemelve, más betűtípussal szedve olvashassuk: éterré ír egy klarinét. (Johann Christian) Ez a sor tökéletes, vagyis kerek: ugyanoda érkezik vissza, ahonnét elindult (és mégse). Érzékletessé tudja tenni a fogalmit. Mándy Stefánia költészetének (mint minden gondolati költészetnek) ez egyik célja. És sajnos ez az a cél, amiben nem mindig tud sikert elérni. Van ugyanis költői hangjának egy bizonyosfajta fekvése, amely időnként átsiklik a patetikus szférájába, vagyis a laikus bölcselőébe. Nehéz erről írni, mert érzi a bíráló, hogy a költő éppen ezen a ponton válik számára kiszolgáltatottá. E kérdésben hozta ugyanis a legtöbb változást az idő. Mindez azért tekinthető már-már tragikusnak, mert ugyanakkor más síkon, e szólam is — nyilvánvalóan - értékhordozó. Hisz az őszinteség egyértelmű és „örök” morális kategória, csakúgy mint a tisztaság vágya, a kétségbeesés vagy a gyász. A baj csak az, hogy ennek költői megjelenése-megjelenítése koronként változik, mondhatni, a divat e téren érezteti a legzsarnokibb módon a hatalmát. A regiszter, amiben megszólal, hamissá tehet egy költői hangot. Az olyan sorokkal, mint: „felemelt kezem / tapintja még a röppenő időt”, vagy „fejünk fölött lét álja hömpölyög”, vagy végül „az egész nép éjfélbe öltözik”, érti a mai olvasó is a szándékot, de vers esetében az értelem mégiscsak kevés, ott a - végső soron mégis ízlésítéleteknek kitett — esztétika nyelvére lefordított közlések beszélnek. Mándy Stefánia költészete e tekintetben kétszeresen is hátrányos helyzetben van: egyrészt a történelem, másrészt a versíró szubjektum talán túlságosan is erősen és közvetlenül nyomta rá bélyegét. Pedig XX. századi történelmi ihletettségéből és bölcseleti telítettségéből adódóan, Mándy Stefánia költészete valahol a Pilinszky János és Nemes Nagy Agnes költészete közti régióban helyezkedik el. Csakhogy van valami, ami élesen elválasztja líráját ezekétől. Mándyé alanyi költészet, méghozzá elkötelezetten az. Márpedig - az életművének egyik általánosítható tapasztalata - a mindhármójuk szemléletét meghatározó világháború és Auschwitz-élmény valószínűleg csak eltávolítottan, objektív szűrőkön 828
