Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 8-9. szám - Bakay Kornél: A burgenlandi székelyek

Korábban is észrevették, hogy a székelyek nem mindenütt őshonosak, hanem nagyobbrészt nyugatról bevándorolt telepesek, akik megőrizték ősi nemzetségi szervezetüket, a földközösség intézményét, a székekre, nemekre és ágakra tagolódást, a zárt katonai szervezettséget, az ősi rovásírást, a különleges kiváltságokat. A vátyi, a füzéri, a Vág menti és a bihari székelyek, hasonlóan a székelyföldiekhez, területeiken csaknem teljesen magyar helynévi anyaggal vannak körülvéve. 93 székelyföldi név 194-szer fordul elő Magyarország területén, mégpedig a Dunántúlon 126 esetben, a Tiszántúlon 68 esetben.31

Következik a legnehezebb kérdés. Ha ugyanis a székelyek nem idegenek, hanem színtiszta magyarok, akik valamikor a XI. század végétől a XII. század végéig terjedő időben kerültek a keleti végekre, akkor miért van mégis eltérés, mondjuk, a mezőségi magyarság és a székelyföldi magyarság között? Miért eshet meg az, hogy a Barót-patak által osztott telegdiszéki Kisbacon és a sepsiszéki Nagybacon kiejtése erősen eltér. Az előbbiben ö-znek, míg Nagybaconban nyitott e-t ejtenek.32 Ez csakis akkor következhet be, ha a két csoport nem egy helyről érkezett erdélyi szálláshelyére!

A nagyszerű történelmi érzékkel és jelentős tudással bíró Thúry József száz esztendővel ezelőtt, nézetem szerint, rátalált a helyes útra. O ugyanis hitet tett amellett, hogy a székelység avar kori népesség.33 Mindaddig azonban, amíg az avarokat valamiféle török nyelvű népnek gondoltuk, igen sok ellentmondás keletkezett. Thúry ugyanis jól érzékelte, hogy a honfoglalás idején az itt talált avarság nagyobb lélekszámú lehetett, mint a IX. században érkezettek. Sokáig a török-nyelvűség bizonyító érveként szerepelt a rovásírás is, mondván: a türk rovásírás csak a székelyeknél maradt fenn. Igen ám, de újabban előkerült honfoglalás kori rovásfelirat is,34 s ez — valamint a szarvasi tütartó magyar nyelven feloldható rovásírása — azt sejteti,35 hogy az avarok nagyobb része magyarul beszélt! Itt tehát nem „avar továbbélésről” van szó, hanem arról, hogy a magyarság egy része már 896 előtt is a Kárpát-medencében élt. Ez a népesség viszonylag háborítatlanul megőrizte ősi szálláshelyeit és a régi hagyományait, katonai szervezettségét egészen a XI. század végéig. Nagyon feltűnő, hogy mind a Pozsony környéki nyelvjárásokban, mind az őrségi nyelvjárásban, mind pedig a Székelyföldön megtalálhatóak a legrégibb szlovén-horvát és szlovák jövevényszavak, mint például az „odor” (gabonatartó), a „perpence” (malomkő), a „ribál” (ringat), a „szalad” (csírázik), a „szemerke” (borókafenyő), a „pereszlény” (az orsó perdítője), a „pakocsa” (tréfa).35 Ez nemcsak azért fontos, mert az áttelepülési bizonyítja, hanem azért is, mert IX. század előtti átvételek. Ugyanerről tanúskodnak a szlovák földművelésre utaló jövevényszavak is.37 Maga a székely szó elsősorban talán határőrt jelenthetett, legalábbis átvitt értelemben. A székelyeket még a XVII. században is a legharcosabb népnek (siculi genus hominum belicosissimum)38 hívták, akik még ekkor is mentesültek az adóterhektöl és a katonai beszállásolástól. Viszont kötelesek katonáskodni a haza védelmére.

Az áttelepülésnek egyre több régészeti bizonysága van. A zabolai és a petőfalvai temetőket a XII. század derekán nyitották meg az újonnan érkezettek39. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a korábban itt élt magyarságnak az emlékeit csak „ködösen és nyakatekerten” lehet értelmezni. Az Erdélyből ismert magyar lovas sírok (Csíkzsögöd, Kézdi vásárhely, Eresztevény, Sepsiszentgyörgy, Köpec) nagyon is jelzői a magyar megtelepedésnek és persze a folyamatos ottani életnek!40

Meg kell kísérelnünk még választ adni arra a kérdésre, vajon mi lehet az oka annak, hogy a székely áttelepülések csaknem kivétel nélkül a magyar királyság peremvidékein zajlottak le? Egyáltalán mi késztette ezeket a népcsoportokat arra, hogy ősi szálláshelyeikről elvonuljanak a messzi Erdély magas hegyei közé?

Felmerült a tudatos áttelepítés ötlete, a katonai kényszerítés. Ezt a feltételezést sem megerősíteni, sem cáfolni nem lehet. Sokkal megbízhatóbb azonban Kallós Zsig- mond megoldási javaslata. Kallós a regösénekek elemzése kapcsán jött rá arra, hogy szoros kapcsolat van az udvarhelyi és a dunántúli regös-hagyományok között. Sok adat

806