Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8-9. szám - Bakay Kornél: A burgenlandi székelyek
alapján feltehető, hogy a székelyeknek nevezett népcsoportok, mint zárt katonai szervezetek saját elhatározás alapján, azért hagyták el ősi szállásaikat és „szöktek, csán- gáltak” a messzi keleti végekre, mert pogányok kívántak maradni. Nem akarták feladni ősi hitüket, nem óhajtották feláldozni ősi hagyományaikat, nem kívántak szolgasorba jutni.41 A keresztény egyház kegyetlen térítése Géza nagyfejedelem uralkodása idején kezdődött, majd Szent István király idejében folytatódott és Szent László korában tetőzött. Nem véletlen tehát, hogy a székelyek erdélyi megtelepedése a XII. századdal indul. A keletre menekültek hosszú időn át hazavágytak és haza is jártak, elsősorban a leányünnepekre. Ennek az ősi hazajárásnak sok szép emléke maradt meg, különösen érdekes a Vas megyei Dozmat faluban feljegyzett regös-hagyomány. Homlokomon vagyon fölkelő fényes nap, Oldalamon vagyon árdeli (erdélyi!) szép hold. Felsőhahóton a regölők csíki csákány botját emlegetik, tehát a regölők Erdélyből jöttek, a Székelyföldről. „Szent István szolgái ebbe a hideg, fagyos Magyarországba jönnek.” Aztán így mondják: „Ne siess, ne siess Szent István király a mi halálunkra” ... „mi sem vagyunk ördögök (azaz: pogányok), hanem a te szolgáid”. Nagyon jellemző, hogy egyes helyeken a regölőket befogadó gazda azt gondolja, hogy „felakasztják, ha a szökött szolgáknak szállást ad”. A széttelepedés emlékei a „Székely” helynevek és a hagyományok. Erősen feltehető, hogy a szlavóniai magyarság és a csángók selypítős beszédje azért egyezik, mert valamikor a Dráva-Száva közéből indultak el a csángó-ősök hosszú útjukra. A legkevésbé megoldott, ma még, a székelyek erőteljes Attila-hagyománya.42 Ha azonban arra gondolunk, hogy az avarok nagyobb része magyar volt, az avarokat pedig hunoknak tekintették,43 már nem tűnik leküzdhetetlennek ez az akadály sem. JEGYZETEK 1 Schwarz Elemér: A Burgenland magyar neve. Vasi Szemle 1 (1934) 226. 2 Die Oberwart. Festschrift zum Gedenken an die Wiedererrichtung der Oberen Wart im Jahre 1327. Oberwart, 1977. 3 Endre Tóth: Geschichte der Oberen Wart im ersten Jahrtausend. In: Die Oberwart. 1977, 88. 4 István Fodor: Abstammung der Ungarn und Landnahme. In: Oberwart. 1977, 101-112. 5 Ibid. 111-112.0. 6 Géza Érszegi: Die Entstehung der Wart. In: Die Oberwart. 1977, 117 skk. 7 Benkő Loránd, Maros- ós Udvarhelyszék település- és népiségtörténetéhez. Századok 123 (1989)343. 8 Hunfalvy Pál: Magyarország ethnográphiája. Bp. 1876, 301. 9 Bóna István: A székely-kérdés mai állása egy régész-történész szemszögéből. In: Korunk 3 (1991) 1533. 10 Németh Gyula: A székelyek eredetének kérdése. Századok 69 (1935) 133-134. 11 Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről Bp. 1958, 64—74. 12 Györffy: id. mű 94. 13 Fodor István: A kettős honfoglalás. Rubicon 3 (1992) 26. 14 Makkay János: A magyarság keletkezése. Bp. 1993. 75. 15 Benkő Loránd: Adalékok a székelyek korai történetéhez. Űj Erdélyi Múzeum 1 (1990) 120. 16 Németh Gyula: id. mű 136. 17 1116, 1131, 1146, 1186, 1213, 1217. - Siculi vilissimi: Scriptores rerum Hung. Bp. 1937. I. 436, 456. 18 Hunfalvy Pál: Magyarország ethnográphiája. Bp. 1876. 379, 301. 19 Schwarz Elemér: A nyugat-magyarországi német helységnevek. Bp. 1932,156, 158 és 69, 186, 233, 344. — Vö.: Moór Elemér: Westungarn im Mittelalter. Szeged 1936. 20 Schwarz Elemi r: id. mű 208—209. 21 Erdélyi Lajos: A székelyek eredetéhez nyelvjárásaik alapján. Bp. 1928. 22 Melich János: A honfoglalás kori Magyarország. Bp. 1929, 292-293. 24 Benkő Loránd: id. mű 23 E kérdéskörről az ifjúság számára készített sorozat kellő tájékoztatást nyújt: Bakay Kornél: Kik vagyunk? Honnan jöttünk? In: Magyar Cserkész 31 (1992) és 32 (1993) évfolyam számai. 25 Ács Albert-Fülöp Kálmán: A székelyek eredete és a hagyomány. Bp., é. n. 17. 26 Polányi István: A nyugat-magyarországi magyar elem (lövőőrök, székelyek és besenyők) kipusztulása. Vasi Szemle 3 (1936) 38-40. 27 Benkő Loránd: Adalékok a székelyek korai történetéhez. Új Magyar Múzeum 1 (1990) 117. 807
